MIÉP Borsod-Abaúj-Zemplén MEGYE

Beszédét követően a Ferenc József hídon és a Körúton át az Országház elé vonult, ahol Friedrich István miniszterelnök fogadta. Horthy Miklós újonnan szervezett hadseregének budapesti bevonulása egy olyan korszak kezdetét jelentette, amikor mindent az alapoktól kellett újra felépíteni a harmadára összezsugorított és kifosztott országban.

A Magyar Királyságnak mint államformának 1920. február végén történt visszaállítása az 1918 utáni európai történelem egyedülálló eseménye volt! A széthullott Osztrák-Magyar Monarchia valamennyi utódállama Köztársasággá lett: Ausztria, Csehszlovákia, Lengyelország, sőt, 1918 őszén Magyarország is. Az akkor központi hatalmaknak nevezett, legyőzött katonai szövetség tagjai közül Németország éppúgy Köztársasággá alakult át, mint Törökország. Miért állították vissza a magyar törvényhozók e parányivá csonkított államban az alkotmányos monarchiát?

A kérdés abból a szempontból is jogosnak tűnik, mert Magyarországnak volt megkoronázott királya IV. Károly személyében, azonban az ő visszatértét a győztes hatalmak megtiltották. De mivel a nemzetgyűlés mindezek ellenére ragaszkodott az ezer éves nemzeti múltra visszatekintő Királysághoz, a történelmi hagyományainkhoz híven ideiglenes államfőt, kormányzót kellett választani. A nemzetgyűlés Királysággal kapcsolatos döntése tehát nem egy személynek, hanem az államformának szólt!

Horthy bevonulásának 91. évfordulója alkalmából érdemes szemügyre venni, hogy milyen politikai folyamatok vezettek el 1919. november 16-ig, illetve milyen események voltak a közvetlen előzményei annak, hogy Horthy a két világháború közötti Magyar Állam első embere lett.

A néhai kormányzó a válságos 1919-es év közepe táján lépett a magyar politikai élet színpadára. Korábban a Monarchia haditengerészeténél teljesített szolgálatot, ahol szép katonai karriert futott be: 1909-1914 között kiváló minősítésű tisztként Ferenc József szárnysegédje, ellentengernagyként pedig az osztrák-magyar hadiflotta utolsó főparancsnoka volt. Az uralkodó a világháború végén altengernaggyá léptette elő. Mint katona 66 kitüntetéssel rendelkezett, ebből 19 volt magyar, 47 pedig külföldi.

A Tanácsköztársaság bukása után Magyarországon három hatalmi tényező jött létre: a megszálló román hadsereg, a Horthy Miklós fővezér által irányított Nemzeti Hadsereg és a budapesti ellenforradalmi kormány.

November közepéig a legerősebb hatalmi tényező a román hadsereg volt. A Tiszántúlon román katonai közigazgatást vezettek be azzal a szándékkal, hogy azt Nagy-Romániához csatolják. A megszállás hatalmas anyagi károkat okozott: a román katonák megkezdték a magyarországi területek szisztematikus kirablását. Mindent elvittek, ami a kezük ügyébe került és mozdítható volt: gabonát, állatokat, élelmiszert, komplett gépsorokat, műkincseket — és egyúttal a vagonokat és mozdonyokat is. Miután a győztes hatalmak úgy gondolták, hogy Románia elég lopott holmit szállított el, kiparancsolták csapataikat az ország területéről. A románok azonban nem vették sietősre Magyarország elhagyását, a Tiszántúlról is csak 1920 tavaszán vonultak ki.

A Balatontól délre fekvő területeken az 1919. augusztus elejétől fokozatosan átvonuló Nemzeti Hadsereg volt az igazodási pont. A hadügyminiszteri tisztséget betöltő Horthy augusztus elején függetlenítette magát a szegedi kormánytól, és 1919. augusztus 9-én Siófokon megalapította a Fővezérséget. Horthy csapatai Ausztriából visszatérő magyar alakulatokkal karöltve állították helyre az általuk ellenőrzött területeken a korábbi közigazgatást és a rendet. A Nemzeti Hadsereg alakulatai ezzel párhuzamosan pedig igyekeztek a kommün utolsó vidéki sejtjeit is felszámolni.

A leginkább kaotikus helyzet Budapesten alakult ki, ahol augusztus 6-tól Friedrich István vezetésével és a románok katonai felügyelete mellett működő ellenforradalmi kormány alakult. A különböző politikai pártok koalíciós megállapodásain alapuló kormány többségét a keresztény-nemzeti pártok tették ki. A rendezőelv a keresztény-nemzeti ellenforradalom elfogadása, és az országban pusztítást végző bolsevizmus teljes elutasítása lett.

Sir George Clerk angol diplomata működése nyomán folyamatosan kezdett körvonalazódni a leginkább működőképes politika irány. Amikor a román katonák november közepére elhagyták Budapestet, Horthy Miklós a Nemzeti Hadsereg élén bevonult a fővárosba. Ezzel véget ért mind a Károlyi-féle őszirózsás-, mind pedig a Kun Béla vezette kommün magyartalan rendszere, amely nem volt képes megmenteni Magyarország történelmi határait 1918/1919-ben.

Az ellenforradalmi kormány azonban feltételekhez kötötte a bevonulás lehetőségét, Horthy pedig írásos kötelezvényt adott a politikai pártoknak. Ebben ígéretet tett arra, hogy nem vezet be katonai diktatúrát, hanem elismeri az új koalíciós kormányt és aláveti magát az alkotmányos hatalomnak. Horthy november 16-án fehér lován vonult be abba a magyar fővárosba, amely előzőleg megtagadta ezer éves múltját, porba rántotta a nemzet koronáját, sárba tiporta a nemzet színeit, és vörös rongyokba öltözött.

Ezt követően a mérvadó politikai pártokból november 24-én megalakult a koncentrációs kormány Huszár Károly vezetésével. 1920. januárjában lezajlottak az első nemzetgyűlési választások általános, egyenlő és titkos választójog alapján. Február 23-án ült össze első alkalommal a Nemzetgyűlés, a megválasztott politikusok két évre szóló mandátumot kaptak. A két legnagyobb párt az Országos Kisgazdapárt és a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja lett.

A Nemzetgyűlés legsürgetőbb feladata az államfővel kapcsolatos alkotmányozó tevékenység volt. A szociáldemokraták kivételével egyetértettek abban, hogy a kommün bukása után automatikusan helyreállt az 1918 előtti állapot: Magyarország államformája ismét Királyság lett.

A kormányzóválasztásra 1920. március 1-jén került sor. Az ülésteremben helyet foglaló 141 képviselő közül 131 Horthy Miklóst jelölte meg mint kormányzót, így Magyarország első embere erős legitimitással a talpa alatt láthatott hozzá az ország politikai és gazdasági stabilizációjához.