| Hírek : 75 éve írták alá az első bécsi döntést (1938. november 2.) |
75 éve írták alá az első bécsi döntést (1938. november 2.)
2013.11.02. 15:43
A trianoni békediktátum darabokra szabdalta a történelmi Magyarországot, lakosságának egyharmadát pedig az új határokon túlra kényszerítette. Az igazságtalan és tragikus döntésbe Magyarország nem törődött bele. A következő évtizedek külpolitikai törekvéseinek középpontjába a határok visszaállítása vagy legalább módosítása került. Ennek részleges megvalósítására 1938 őszén érkezett el az idő. Az európai nagyhatalmak között létrejött müncheni egyezmény értelmében német csapatok szállták meg Csehszlovákia németek által is lakott részét, a Szudéta-vidéket. Az egyezmény jelentősége a mi szempontunkból annyi volt, hogy annak függeléke említést tett a magyar területi igényekről is és kötelezte Csehszlovákia kormányát, hogy kezdjen kétoldalú tárgyalásokat Magyarországgal a kérdés megvitatásának céljából.
A határtárgyalásokat rövidesen meg is tartották Komáromban. Az addigra már autonóm Szlovákiát, annak miniszterelnöke, Jozef Tiso képviselte; a magyar felet pedig Kánya Kálmán és Teleki Pál. Mivel Tiso továbbra is számos magyar-többségű területet akart megtartani, a magyar fél pedig ragaszkodott eredeti elképzeléseihez, ezért a tárgyalások október közepén eredménytelenül zárultak le.A fegyveres konfliktus elkerülése végett, a felek a nagyhatalmakhoz fordultak döntőbíráskodásért. Anglia és Franciaország, érdektelenségre hivatkozva, kivonta magát a tárgyalások alól, így a döntés joga Németország és Olaszország kezébe került. A határrendezést előzetes egyeztetés során, a magyar és a cseh-szlovák kormány is kötelező érvényűnek fogadta el.
A döntőbírák – Galeazzo Ciano olasz és Joachim von Ribbentrop német külügyminiszterek – a bécsi Belvedere palotában ültek össze. Alapos felkészülés után, Ciano és Ribbentrop, szakértőikkel együtt, egy 750000-es méretarányú térképen, 1 milliméter vastag zöld vonalat húzva, hozták meg döntésüket. Az 1938. november 2-án megszületett első bécsi döntés a történelem folyamán kivételszámba menően igazságos és pontos volt, olyan szempontból, hogy a területrendezés precízen figyelembe vette az etnikai határokat és a nemzetiségi elvet.
A határozat értelmében visszakerült Magyarországhoz a Felvidék déli (és Kárpátalja délnyugati) része, egy 11 927 km2-es sáv; 1 062 000 lakossal, akiknek kb. 86%-a volt magyar.
Újra Magyarországhoz tartozott a 98%-ban magyarok lakta Csallóköz; az erődrendszeréről híres, kettészakított Komárom; a történelmi jelentőségű Kassa; Érsekújvár, Rimaszombat, Ungvár, Munkács és még számos nagy múltú település és vidék.
A honvédség pár napon belül birtokba vette a visszatért területet, Horthy Miklós kormányzó pedig ünnepélyes keretek között bevonult előbb Komáromba, majd Kassára. Az ország örömmámorban úszott.
Versek, felszólalások, taps-orkánok, mulatságok vagy éppen hétköznapi megemlékezések éltették a vérontás nélküli felszabadulást. A díszbe öltözött településeken egymást követték a nagyszerű ünnepségek, ahol ismeretlen emberek borultak örömtől könnyezve egymás nyakába vagy ráztak kezet egymással. A boldogság kimondhatatlan volt…
magyartudat.com
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
