MIÉP Borsod-Abaúj-Zemplén MEGYE

– Sok kérdést vet fel a rejtélyes Tisza-gyilkosság, hiszen sokak szerint nem pár katona vagy tengerész spontán, magányos akciójáról volt szó, hanem tudatosan, előre kitervelten elkövetett emberölésről, amely mögött titkos társaságok, sőt Károlyi Mihály is állhatott. Mit gondol erről?

– Ez a feltételezés már a gyilkosság után felmerült, s majd a már a Horthy-korszakban zajló Tisza-per egyik fontos, bizonyítandó kérdése volt, hogy a merénylők kitől kapták a megbízást. Úgy vélem, hogy az új rendszernek sokat megért volna, ha sikerül bizonyítékot találni Károlyi Mihály vagy köre érintettségére, de ez nem sikerült, miközben a gyilkosságban részt vevők többségét bebörtönözték. Ha pedig az 1920-as években nem sikerült a bizonyítás, akkor ezt ma is csak spekulációnak minősíthetem. Ez persze nem jelenti azt, hogy a merénylők a spontán népharag megtestesüléseként végeztek volna áldozatukkal. A művelet megszervezett kivégzés volt, tudatos politikai merénylet. Az is lehet, hogy egyes merénylők külföldi titkosszolgálatoknak dolgoztak, például többen tűntek el utána a létrejövő délszláv államban.

– Tisza István ellen többször is merényletet kíséreltek meg. 1912-ben Kovács Gyula ellenzéki képviselő: 1918-ban Lékai János, a titkos Galilei Kör és Korvin Ottó kommunista forradalmár csoportjának tagja próbálkozott megölésével. Miért gyűlölte őt annyira a baloldal?

– Ő szimbolizálta a Nemzeti Munkapártot, az akkori baloldal számára az ellenséget. Tisza egyértelműen a korszak Orbán Viktora volt, aki az egyik oldal vezetését csaknem két évtizeden át magáénak mondhatta, ellenfelei tartottak tőle, és ezért gyűlölték is. Egyébként ez megalapozatlan, vak gyűlölet volt. Tisza ugyanis semmiképpen sem volt maradi konzervatív, hitt a modernizációban, az iparosodásban, sőt, amit kevesen tudnak, támogatta az általános választójog bevezetését is, amint arra az ország lakossága kellő politikai „érettséget” mutat, mert azt vallotta, hogy politikai kultúra nélkül az a szélsőségek előretörését hozhatja.

– Az első világháború vége felé a parlamenti ellenzék, Károlyi Mihály gróffal az élen, gyűlöletkampányt folytatott Tisza ellen, s ez esetleges merénylettel fenyegetett. A Tisza-per során kötél általi halálra ítélték Kéri Pált, az ellenzéki Est című lap újságíróját, Károlyi bizalmasát. Mindez nem elég bizonyíték érintettségére?

– Más dolog a politikai hecckampány, és más a bérgyilkosok felfogadása. Nyilván indirekt módon lehetett szerepük a merényletben a politikai ellenfelek nyilatkozatainak, gyűlölethadjáratának is, de ezt minden politikusnak vállalnia kell, aki erre a pályára lép, hiszen az ellenfelek támadják egymást. Arra azonban az 1920-as években zajló perben nem sikerült bizonyítékot találni, hogy a nevezettek közül bárki is konkrétan utasítást adott volna Tisza meggyilkolására, ezért senkit sem ítélték el ilyen vád alapján. Kérit sem, pedig róla keringtek pletykák.

– Kinek állhatott még érdekében Tisza eltávolítása?

– Tisza István a fennálló rendszer szimbolikus alakja volt. Likvidálása vezérétől fosztotta meg az egyébként is széteső Nemzeti Munkapártot. Tisza az utolsó napokban folytatott politikai ténykedésével is a stabilitás fenntartását és az ország egyben tartását tekintette feladatának, s ez az ellenérdekelt csoportoknak nyilván nem tetszett. 1918 szeptemberében például, utolsó balkáni útján, a horvátok vezetőit győzködte, hogy jobban megéri nekik Magyarországgal fenntartaniuk a korábbi államjogi viszonyt, mint összeállni a szerbekkel. Éppen ezért gondolom, hogy nem csak belföldön érdemes keresnünk azokat, akik felbérelték a merénylőket.