MIÉP Borsod-Abaúj-Zemplén MEGYE

1817-ben született Nagyszalontán, a vagyontalan család tizedik gyermekeként. Iskolaéveit Szalontán, később Debrecenben töltötte.

17 évesen Kisújszállásra ment egy évre, ideiglenes tanítónak, hogy pénzt szerezzen tanulmányai folytatására. Itt a későbbi református püspök hatására vált az olvasás megszállottjává. Egy év múlva visszament Debrecenbe, de az iskolai egyhangúságot megunva nem tanító, hanem festő vagy szobrász akart lenni, így 1836 februárjában önként elhagyta a kollégiumot.Ezt követően megpróbálkozott a színészettel.

Elismert költővé az 1840-es évektől kezdett válni, a hírnevet az Elveszett alkotmány és a Toldi hozta meg számára.

Az 1848/1849-es szabadságharc idején nemzetőrként részt vett az aradi várostrom körüli szolgálatban, mintegy 8-10 hétig. 1849 tavaszáig jegyző volt, majd belügyminisztériumnál vállalt fogalmazói hivatalt. A világosi fegyverletétel után egy ideig bujdosni kényszerült, majd közéleti szerepet nem vállalva visszatért Szalontára. A nagykőrösi református gimnáziumban magyar- és latin nyelvet, valamint irodalmat tanított.

1856-tól leginkább lírai költeményeket írt. Ebből az időszakból származnak nagyobb művei is.

1858. december 15-én a Magyar Tudományos Akadémia tagjává választották. 1860 nyarán lett a Kisfaludy Társaság igazgatója, majd megindította a Szépirodalmi Figyelőt, amelyet 1862 október végéig szerkesztett.
1865 januárjában lett az Akadémia titkára, majd 1870-ben főtitkárnak választották. Ferenc József koronázása alkalmával, 1867-ben a Szent István-rend keresztjével tüntette ki.

1868-ban veszélyes máj- és bélgyulladást állapítottak meg nála.

1877-ben lemondott főtitkári hivataláról, de ezt az Akadémia nem fogadta el. A testület csak harmadik kérésére, 1879-ben fogadta el lemondását és tiszteletbeli főtitkári címmel ruházták fel, majd még ebben az évben igazgató taggá is választották.

A heveny hörgőgyulladás 1878 áprilisában újra kitört rajta, de a szokottnál súlyosabban. Végül a Petőfi-szobor 1882. október 15-i avatásán megfázott és tüdőgyulladást kapott. Ettől kezdve állapota fokozatosan romlott, és néhány nappal később, 1882. október 22-én déli 12 órakor elhunyt Budapesten, a Magyar Tudományos Akadémia palotájában, élete 66. évében. Temetésére 24-én, délután 3 órakor került sor a Kerepesi temetőben, a református egyház szertartása szerint. Végső nyughelyére az akadémia tagjai testületileg kísérték.

Wikipédia nyomán