MIÉP Borsod-Abaúj-Zemplén MEGYE

1448-ban látta Hunyadi János elérkezettnek a pillanatot, hogy visszavágjon az 1444-es várnai vereségért. Hunyadi stratégiája a meglepetésen, valamint a Balkán népeinek felkelésén alapult, valamint azon, hogy a török fősereget egyetlen döntő ütközetben képes lesz felmorzsolni. Hunyadi elbizakodott volt, s seregeit úgy vezényelte egyre mélyebbre az ellenséges területekre, hogy nem biztosította a kellő védelmet egy esetleges visszavonuláshoz. Még a támadást megelőzően Hunyadi megállapodott Szkander béggel, hogy egyesítik seregeiket, s együtt fogják kiűzni a törököt a Balkánról; ezen egyesség értelmében Kasztrióta György, azaz Szkander bég, megindította csapatait Hunyadi közeledésének hírére, hogy egyesüljenek, de ebben a szándékában megakadályozta Brankovics György, szerb despota, aki csapataival útját állta, valamint tájékoztatta a szultánt a magyar seregek helyéről, hadmozdulatairól, s így a törökök még az albánokkal való egyesülés előtt döntő csatára kényszerítették a magyar sereget.

Az első hadmozdulatok 1448. október 16-án mentek végbe, ekkor sorakoztak fel a szemben álló felek, a török sereg körülbelül 60.000, míg a Hunyadi vezette keresztes hadak 24.000 főt számláltak. Október 16-án az akindzsik és a ruméliai szpáhik vették fel a harcot Hunyadival, de nem jártak sikerrel. Másnap az anatóliai szpáhik támadtak, de rohamukat visszaverték a magyar lovasok, azonban ellentámadásba nem tudtak átmenni, a török centrumban álló gyalogság helytállásának köszönhetően. A lovasságban pánik tört ki a török centrum áthatolhatatlanságát látva, s a szárnyak megfutamodásához vezetett, ekkor Hunyadi parancsot adott a centrum rohamára, a lovagok megrohamozták a janicsárokat, de még a török tábor előtt megállították és megfutamították őket. A keresztes lovasság visszavonult saját táborába, sorsárahagyva a gyalogságot, melyet így a törökök könnyűszerrel bekeríthettek és felőrölhettek.

A csata végül török győzelemmel zárult, melyben elesett Székely János, szlavón bán, a balszárny parancsnoka; számos nemes, több báró, köztük Tallóci Frank, Bebek Imre, Marcali Imre, Szécsi Tamás. A keresztes hadak veszteségeit tovább tetézte, hogy mélyen ellenséges területen voltak, ahol mind a szerb, mind a török csapatok vadásztak rájuk, így sokan menekülés közben lelték halálukat, vagy estek fogságba, mint például a Szerbián át menekülő Hunyadit az áruló Brankovics György szerb despota elfogatta, s csak a magyar országnagyok erélyes fellépése miatt nem adta ki II. Murád szultánnak.

Wikipédia nyomán