| Hírek : Elfeledett győztes csatáink - A kerlési csata (1068) |
Elfeledett győztes csatáink - A kerlési csata (1068)
2013.10.09. 21:11

Remélhetőleg sokan ismerik a legendát, amikor Szent László kiszabadítja az elrabolt leányt. De vajon tudjuk-e, melyik csata utáni üldözéskor történt? Írásunk ezen ütközetet (kerlési csatát) mutatja be.
I. Béla király (1060-1063) halála után ismét zűrzavaros hónapok köszöntöttek az országra. Nem volt tisztázott, hogy a senioratus vagy a primogenitúra jogán történjen-e a trónutódlást. 1064-ben az erőviszonyok kiegyenlítődése következtében, és az ország nyugalmának megőrzése miatt egyezség született: Géza, László, Lampert hercegek elismerték Salamont (1063-1074) királynak, cserébe dukátust (hercegséget) kaptak.
1068-ban kunok és besenyők törtek be az országba, átkeltek a Meszesi kapun, és a Nyírség egész területén ölni, fosztogatni kezdett. Dolguk végeztével rengeteg foglyot, barmot maguk előtt hajtva megkezdték a kivonulást az országból. A király és a hercegek egyesült serege sietve vette üldözőbe őket, és nem messze Doboka városától Kerlésnél utol is érte.
Az ellenség vezére Osul lebecsülte haderőnket, mivel eddig számottevő magyar sereggel még nem találkozott: „Menjenek az ifjak a fegyferforgatáshoz nem értő magyarok ellen, és vívjanak játékháborút velük!" Ám a kémek jelentése után felmérte erőnket, és a közeli Cserhalom hegyére vonult fel.
A kunok a hagyományos sztyeppei harcmodort próbálták alkalmazni, míg a magyar sereg nagyrésze a nehézfegyveres harcmodort (váratlan lerohanás után közelharc) erőltette. Salamon a legmeredekebb domboldalon kapaszkodott fel emberei élén, Géza herceg főleg székely katonáira támaszkodva egy enyhébb kapaszkodón tört előre, és zúdított nyílzáport a kunokra.
A legdalibb és legállhatatlanabb azonban László herceg volt, az első roham során négy ellenséget is levágott, és hiába találta el ekkor egy nyíl, folytatta a küzdelmet. Anonymus egy korábbi idézetét citálva: vitézeink „aprították a kunok frissen borotvált fejét, mint nyers tököt!"
Salamon király és a dicső hercegek szinte az összes pogányt levágták, és kiszabadították a foglyokat. Csata után nagy vígasságot csaptak s "himnuszokkal és imákkal áldották Istent". Bár pár év múlva újabb trónharcok következtek, hamarosan eljött Szent László (1077-1095) uralkodása, aki megerősítette a közbiztonságot, a király hatalmát, gyarapította országunk területét, és joggal tiszteljük azóta is Benne az egyik legnagyobb királyunkat.
|