MIÉP Borsod-Abaúj-Zemplén MEGYE

Így 1929-ben a fővárosi Vigadó épületében a MANSz Magyar Boltot nyitott. Akkor még úgy tűnik, evidencia volt, hogy magyar kézbe magyar terméket vegyünk.

Maga a MANSZ, amint írónőtársa, Bozzay Margit írta (Magyar Asszonyok Lexikona, 1931), megalakulása után tizenegy évvel már egymillió tagot számlált, 550 vidéki szervezettel és 130 szövőteleppel rendelkezett. Gyermekek számára előszeretettel szervezett színjátszó köröket, verses-drámai előadásokat, sőt termékbemutatókat is, amint ezek részleteiről a MANSz Értesítője, A Magyar Asszony évfolyamai rendszeresen tudósítottak. 1929. július-augusztusi számából ilyetén arról értesülünk, hogy a budapesti Vigadó épületében a MANSz Magyar Boltot nyitott:

„A Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségének egy réges-régi óhaja vált valóra június hó első napján. Ezen a napon adták át a forgalomnak és nyitották meg a magyar társadalom színe-javának részvételével a MANSz Magyar Boltját. A Menetjegyiroda helyiségében, az IBUSz támogatásával a Vigadó-palotában rendezte a MANSz háziipari osztálya ezt az üzletet, amelyben a magyar háziipar és iparművészet jellegzetes és versenyképes termékeit árusítják, aránylag igen olcsón és főleg azzal a célzattal, hogy a hazánkba érkező külföldiek magukkal vigyék a hímzések, csipkék, szőttesek, bőr- és famunkák formáival, színeivel és mintáival a magyar lélek gazdag művészi pompáját és alkotóerejét.”

Amint az idézett hírcikkből egyértelműen kiderül, nem holmi kuriózum volt a mindenekelőtt Szilágyi Gézáné, a MANSz háziipari osztálya ügyvezető elnöke, továbbá Kabay Györgyné és Vajna Géza iparművész érdemeként létrejött bolt: példát kívánt mutatni általa elsősorban ipar- és képzőművészeinknek, hogy nem elég létrehozniuk egy alkotást, azt hathatós propagandaeszközökkel bemutatni és értékesíteni is kell, ezért

„a Magyar Bolt legfontosabb célja, hogy elsősorban munkát akar adni a magyar asszonyoknak, főleg a magyar középosztály asszonyainak, akiket a háború utáni idők legsúlyosabban érintettek. Másodszor fel akarja támasztani a régi magyar népművészet és a magyar iparművészet gyönyörű alkotásait, amelyeknek motívumai gyakran a gyáripartól meghamisítva és megrontva kerültek a forgalomba. Harmadszor pedig csökkenteni kívánja a MANSz ezzel az igazán nagyszabású magyar háziipari és iparművészeti propagandával az értéktelen külföldi dísztárgyak beözönlését, amelyek egyáltalán nem vehetik fel a versenyt a magyar kezek készítményeivel.”

Ebben is példát vehetnénk méltán legnagyobb írónőnktől, Tormay Cécile-től, aki, amint az iménti tudósítás mutatja, páratlan szervezői tehetségével korántsem csak az irodalom területén bizonyította, mennyire fontos a szellemi honvédelem, hanem az élet úgyszólván minden területén, így saját termékeink propagálása, ezzel is hirdetve Zrínyi igazságát, azt, hogy „egy nemzetnél sem vagyunk alábbvalók”.

Hunhír.info