MIÉP Borsod-Abaúj-Zemplén MEGYE

Nemrégiben – a demokrácia nevében, s voltaképp a szó erejével visszaélve – ön új platformot alapított az MSZP-n belül. Látszólag ez a párt belügyének tűnik, de valójában nem az. Mert most az utcára hívja híveit, az ön által kisajátított fogalmakkal – a „demokratikus ellenzéket”. Ismét ön akar a baloldal első számú vezetője lenni. Gondolja, hogy ellenzékben a népszerűséget a demokráciáért való kiabálás hozza vissza? A fasizmus rémével riogatni kipróbált módszer. Most, hogy a „kétharmados kormány” rég nem látott változásokat kezdeményez, még inkább célszerűnek tűnhet. Azonban ön erkölcsileg nem alkalmas arra, hogy a demokráciát másoktól féltse.

Elszalasztotta, elvétette (persze csúnyábban szokta mondani!) a lehetőséget. Volt öt éve, hogy kormányozzon, hogy jobb, élhetőbb Magyarország megteremtésén munkálkodjon. De nem sikerült. Furcsa reformtervei kisiklottak, gazdasági állapotunk a mélybe zuhant. A hatalomhoz való ragaszkodása, kormányzási impotenciája évekre lefékezte az ország szekerét, miközben szomszédaink elvágtattak mellettünk. Elvesztette hitelét. Az „őszödi beszéd”, az évekig tartó egy helyben totyogás, az ország helyzetének hamis képe nemcsak a politikai szövetségesei hitét ingatta meg, hanem az önre szavazók bizalmát is lenullázta. Nem igazi demokrata. Az az ember, aki hitt egy kommunista diktatúrában, aki anyagilag kihasználta a rendszerváltozás kiskapuit, aki milliárdokat keresett a köz vagyonából, aki rafinált „puccsal” került a pártja, illetve az ország élére, az ne éljen vissza ezzel a szóval! Az, akinek kormányzása alatt a korrupció soha nem látott mértékben elszabadult, a titkosszolgálatokat politikai célokra használták, és Budapest utcáin politikai megrendelésre rendőrterror lett úrrá (amely után több résztvevő az ön közvetlen felelősségét is felvetette), az ne oktasson demokráciából!

Az ország jelentős részének nagy talány, hogy ön vajon egy félresikerült színész, aki nem bír hatalmi vágyaival, vagy egy bohóc, akinek szenvedélyes jeleneteiben jó néhányan hittek 2006-ig. Nem tudom, mert személyesen nem ismerem. Ismerem viszont politikai életművét és Magyarország mai, többek között önnek is köszönhető tragikus állapotát. Ezért nincs joga most kiabálni.

A pragmatizmus, a politikai taktika nevében üdvözölnünk kellene a lépését. Az MSZP erodálódása nagy reményekkel kecsegtet. Ha most ön vezetné az MSZP-t, valószínűleg még rosszabbak lennének a párt kilátásai. De az óvatosság azt mondatja velem, hogy féljük is az ön visszatértét. Féljük, mert egykor mégiscsak be tudta csapni a nagyérdeműt. Féljük, mert sok pénzzel sok mindent el lehet érni ebben az országban. Ennek ellenére azt gondolom, önnek már nincs visszaút!

Figyelmébe szeretném ajánlani Lao-ce Az Út és Erény könyve című bölcsességgyűjteményének egyik bekezdését: „A lábujjhegyre ágaskodó / nem áll sokáig, / a nagy léptekkel rohanó / nem megy sokáig, / a fénybe-álló / nem lesz fényes, / a magát-hirdető / nem lesz híres, / a magát-dicsérő / nem lesz dicső, / a magát-kínáló / nem lesz vezető. / Ezek az úton: / rohadék, hulladék, / utálkozva elkerülik, / az út-on járó rá se lép.”