MIÉP Borsod-Abaúj-Zemplén MEGYE

Magamnak, a családomnak, a barátaimnak tartozom azzal, hogy legalább vázlatosan leírjam: a Szabad Demokraták Szövetségének utolsó, politikán kívülről előrángatott és eleve bukásra ítélt elnökeként mit gondolok arról a pártról, amelynek nyolc és fél éven át tagja voltam – olvasható Retkes Attila blogjában. Az alábbi tizenhét széljegyzetnek talán az adhat némi aktualitást, hogy az SZDSZ most – az új összetételű Fővárosi Közgyűlés megalakulásával – tűnt el visszavonhatatlanul a magyar politikai életből – teszi hozzá.

Retkes szerint a Solt Ottilia által létrehozott Szeta volt az egyetlen releváns, valóban bátor tette a demokratikus ellenzéknek. Az SZDSZ volt elnöke úgy látja, a rendszerváltás előkészítésében a demokratikus ellenzék szórványos akcióinál fontosabb szerepe volt azoknak a családoknak és kisközösségeknek, amelyek a kommunizmus négy évtizede alatt is ápolták, megőrizték a – politikai felhangoktól mentes – keresztény és nemzeti vagy éppen polgári demokrata hagyományokat.

Csupán az MSZP–SZDSZ-érdekházasságot szolgálta a Demokratikus Charta?

Retkes a „négyigenes” népszavazás idején találkozott először az SZDSZ-szel, és komolyan elhitte, hogy a párt tudja, meri és teszi, de „az eltelt két évtized (s különösen az elmúlt nyolc év) ezt sajnos egyáltalán nem igazolta”. Retkes blogjában arról is ír, bízott benne, hogy az ellenzéki politikusok és vezető értelmiségiek összefogásából, vagyis a Demokratikus Chartából valami új minőség születhet. Keserves csalódás, hogy nem született belőle semmi más, mint az MSZP és az SZDSZ hosszú érdekházassága – teszi hozzá.

A volt pártelnök 2002-ben lépett be az SZDSZ-be, és bár a Medgyessy D-209-es ügye melletti kiállás elfogadhatatlan volt számára, de valahogy meg tudta magyarázni magának. „Kifejezetten biztató volt, amikor az 1991-ben pártelnökké választott Tölgyessy Péter középre húzódó, patrióta, konzervatív liberális politizálást hirdetett meg” – írja Retkes. Ellenfelei (Pető Iván, Magyar Bálint és szövetségeseik) rövid úton megbuktatták, olyan elképesztő módszereket alkalmaztak vele szemben, amilyeneket a magyar történelemben leginkább a diktatúrák felé vezető úton (például az MKP 1947 és 1949 közötti tevékenységében) figyelhettünk meg – olvasható a volt elnök bejegyzésében. „2009 nyarán és őszén kicsiben én is átéltem ugyanezt” – teszi hozzá. Retkes óriási hibának tartotta a Horn Gyulával 1994-ben kötött koalíciót.

Retkes: 2006 őszén pecsételődött meg az SZDSZ sorsa

Véleménye szerint a 2000-ben pártelnökké választott Demszky Gábort is a Pető–Magyar–Kuncze-féle hármas buktatta meg. „Az SZDSZ 2004 késő nyarán fontos (és egyáltalán nem dicsőséges) szerepet játszott Medgyessy Péter megbuktatásában, és az elmúlt évtized legnegatívabb magyar közszereplője, Gyurcsány Ferenc miniszterelnökké választásában” – idézi föl az akkori történéseket a bukott politikus. Retkes szerint néhány hónappal később az SZDSZ gazdasági miniszterként befogadta (majd 2007-ben pártelnökké emelte) az ellentmondásos megítélésű üzletemberből lett politikai kalandort, Kóka Jánost, akinek gazdaságpolitikája csúfos kudarcok sorozata.

Retkes szerint az SZDSZ sorsa 2006 őszén pecsételődött meg. Az otromba és kiábrándító őszödi beszéd után a párt (előre hozott választásoktól félve) nem vonta meg a bizalmat Gyurcsány Ferenctől, majd kiállt az október 23-án minősíthetetlenül viselkedő, brutális rendőrök és vezetőik mellett – olvasható az írásban. Úgy véli, ez az a két mozzanat, ami miatt az SZDSZ 2010-re eltűnt a magyar politikai életből. Retkes szerint az SZDSZ számára sohasem volt fontos a nemzetpolitika, a párt keveset és rosszul foglalkozott a határon túl élő magyarok problémáival, és egyáltalán: a nemzeti ügyekkel.

„A Medgyessy- és a Gyurcsány-kormányban az SZDSZ gazdaságpolitikája, oktatáspolitikája és egészségügyi reformkísérlete – különböző okok miatt – megbukott” – állapítja meg az SZDSZ eddigi utolsó elnöke. Retkes szerint a pártnak semmi oka nem volt tehát az elégedettségre, és fokozódó frusztrációját nagyképű, arrogáns kommunikációs stílussal igyekezett levezetni, amelyben élen járt ebben a párt népszerűtlen kampányfőnöke, Horn Gábor.

„Pető kirekesztő, Magyar erőszakos”

A blogbejegyzésből kiderül, hogy Kuncze, Pető és Magyar 1989-től két évtizeden át uralta az SZDSZ-t, és nem tűrte meg maga mellett a másként gondolkodókat. „Érdemi személyes kapcsolatom nem volt velük – ők nem álltak szóba velem, én sem kerestem a társaságukat –, de annyit azért megállapítottam, hogy Pető Iván gyűlölködő és kirekesztő, Magyar Bálint erőszakos és kérlelhetetlen” – véli Retkes. Kuncze Gábor pedig sohasem volt szabadelvű: pályára lépésétől, 1993-tól kezdve az MSZP és az SZDSZ említett érdekszövevényének kialakításán dolgozott – tette hozzá.

„A Kuncze–Pető–Magyar trió Fodor Gábort ugyanúgy ellehetetlenítette, mint Tölgyessyt, Demszkyt vagy engem” – olvasható Retkes írásában. Mindig úgy érezte, a „belső ellenzéki” Fodort sokkal jobban utálják, mint jobboldali politikai ellenfeleiket. „Fodor elnöksége így eleve kudarcra volt ítélve” – olvasható a blogon. Retkes úgy látja, az SZDSZ még végigasszisztálta a Bajnai Gordon miniszterelnökké választása körüli tragikomédiát, majd kiesett az Európai Parlamentből.

„Ekkor jöttem én, a korábban csak kerületi szinten politizáló outsider elnök, aki ellen Pető, Magyar és famulusaik mérhetetlenül alacsony színvonalú gyűlöletkampányt folytattak. Utolsó mozzanatként a parlamenti SZDSZ-frakció többsége – a párt álláspontjával tudatosan szembehelyezkedve – megszavazta a 2010-es költségvetést, amiről már akkor tudni lehetett, hogy irreális, tarthatatlan. A történet vége ismert: kényszerű alkalmi szövetség az MDF-fel, majd kiesés az Országgyűlésből és az önkormányzatokból” – összegzi az elmúlt hónapok történését a csúfosan leszereplő párt egykori vezetője.

Saját holdudvaruknak politizáltak a liberálisok?

Ha ennyire rossz a véleményem a magyar politikából eltűnt SZDSZ tevékenységéről, hogyan lehettem mégis nyolc és fél éven át a párt tagja? – teszi föl a kérdést a bejegyzés szerzője. „A parlamenti választások óta rengeteget gondolkodtam ezen, de a lelkiismeretemet megnyugtató magyarázatot nem találtam” – tette hozzá. Retkes szerint olyan erős és magabiztos volt a pártvezetés belső kommunikációja, hogy még 30-35 éves fejjel is hajlamos volt elhinni: mi vagyunk a szellemi elit pártja, évtizedekkel előbb járunk, mint a magyar társadalom többsége, és ezért utálnak minket.

„Bármilyen furcsa, de botcsinálta pártelnökké kellett ahhoz válnom, hogy – a szereplőket és a struktúrát mélységében megismerve – rájöjjek: az SZDSZ réges-régen elveszítette a kapcsolatot a magyar társadalommal, és kizárólag saját vezetőinek, gazdasági-szellemi holdudvarának érdeke szerint politizált” – olvasható Retkes bejegyzésében. „Mindezek alapján nemzeti szabadelvűként – aki politikai példaképének Deák Ferencet, Eötvös Józsefet, Vázsonyi Vilmost és Rassay Károlyt tekinti – vállalom, tagadni-titkolni sohasem fogom, de sajnos büszke sem lehetek rá, hogy az SZDSZ tagja voltam” – zárul Retkes elemzése az SZDSZ bukásának okairól.

(Forrás: retkesattila.blog.hu, MNO)

http://www.mno.hu/portal/744400