MIÉP Borsod-Abaúj-Zemplén MEGYE

A tartalomból:

Csurka István: Áldozat. Sorskérdésünk sorsa (48.)

Olgát negyedórával Trockij távozása után, anélkül, hogy Szkljanszkíj megjelent és újabb ajánlatot tett volna, kiengedték a magánkórháznak berendezett börtönből. Kocsiját és kocsisát is odarendelték, úgyhogy félórán belül otthon volt, és végre szerelme nyakába borulhatott. Majdnem fuldokolva, mert ő már tudta, hogy ahhoz, hogy megmenthesse, el kell szakadnia tőle. Kertelés nélkül közölte vele, hogy elsősorban ő van veszélyben, mert a hadifogolytáborban Kun Béla és társai felfedezték a köztük kialakult kapcsolatot és feljelentették Trockijnál. Valószínűen nemcsak az okozza iránta tanúsított gyűlöletüket, hogy nem csapott fel vörös katonának, és ezzel sok társát is visszatartotta tőlük, hanem az is, még inkább, hogy másnap látták együtt távozni őket. Figyelmeztették Trockijt, hogy egy közös hadseregbeli magyar tiszt a Kerenszkij-kormány megbízottjával lépett ki a hadifogolytáborból. Édes kettesben.

– Nem kellett volna rögtön csókolóznunk – mosolyodott el Günther, aki még nem fogta fel teljes mélységében a veszélyt.

– Bele is haltam volna.

Volt persze kicsinyesebb oka is a feljelentésnek. Kun Bélának is tetszett a nő, és amikor jelentették neki a csókolózást, ellilult a dühtől. – Azonnal le kellett volna puffantani őket – mondta a nagytestű lett tiszthelyettesnek – németül, mert oroszul még mindig csak dadogott –, aki látta a jelenetet és nevetve elmondta neki.  Nemi nyomorában, amikor csak olcsó nők jutottak neki, mint Pesten, s azok is ritkán, gyűlölt minden férfit, aki egy úrinőt megszerzett. Minden nőt mindig előle vittek el.

E mellett a feljelentés politikai oka majdnem másodlagos lett. Kun Béla és társai ekkor még nem voltak beavatva Trockij minden játszmájába – mellesleg később sem – és mélyen felháborodtak a Kerenszkij-rezsim előző napokban, június 4-én a Nyevszkij Proszpekten végrehajtott sortüze miatt, amelynek sok proletár áldozata volt. Fogalmuk sem volt, hogy a bolsevikok provokálták a polgári kormányt, mert áldozatokra volt szükségük. Kunék ezt nem tudva, bolsevista technikában még elmaradva tartották módfelett veszélyesnek a Kerenszkij-kormány munkatársának a viselkedését. Kun Béláék 1917 nyarán még zöldfülű bolsevikok voltak, forradalmi fontosságukat állandó feljelentésekkel támasztották alá, Trockij átlátott rajtuk, nem sokra tartotta őket, s csak legyintett, amikor Lenin felkarolta őket.

Dr. Kiss Lajos: Rövidre fogva

Irodalomtanítás

Harminc évig adtam elő irodalmat több egyetemen is. Előzőleg a tapolcai gimnáziumban tanítottam. A tapasztalat bír szólásra. Nem régen két középiskolai tanár kolléga arról beszélgetett egy pedagógiai műsorban, miként lehetne az irodalmat a diákokkal megkedveltetni. A régi irodalom – úgymond – nem kelti föl az érdeklődésüket. Arra az eredményre jutottak, hogy tanácsos lenne sorrendet változtatni. Induljanak el a jelenből, s visszafelé haladva közelítsék meg a kezdeteket. Hiszen a mai irodalom közelebb áll az ifjúság problémavilágához, mondandójában és nyelvezetében egyaránt. Van, aki meg is próbálta már ezt az elölről hátra utat járni. A diákok, az egyik tanár közlése szerint, ámulva-meglepődve fogadták valamely 21. századi regény vagy novella érdes-vastag nyelvezetét. Pedig ők is így beszélnek – vágott közbe a vitapartner, azonban az irodalomtól valami emelkedettet várnak. Hétköznap fölöttit. Nem a „valódit”, hanem az igazat, nem a „részszerintit”. A teljességében meggyőzőt. Az irodalomtörténet nem csupán ismeretanyagot közöl. Áhítatgerjesztő műveket kínál. Hogy az irodalomtanítást az elején kezdjük-e vagy a végén, nem mindegy. Nem kívánságműsorról van szó. Itt is, akár bármely tárgynál, csak tudományos elvet szabad követni. Amiből nem következik egyfajta száraz tudományosság. Az irodalomnak története van, a műveknek pedig esztétikumuk. Tehát aki irodalmat tanít, nem hanyagolhatja el a történeti elvet, a műveket magyarázva-kibontva pedig esztétikai szempontokat kell alkalmaznia. Ehhez legszerencsésebb a kezdetektől elindulni. Így szemléltetni lehet az egymást váltó korok szépség-eszményeit. Balassinál a nagy líra hajnalhasadását. Petőfinél a beszélt nyelv költői rangra emelését, Arany művészetében meg lehet mutatni, miként tudja mozgósítani a régi és az élő nyelv szókincsét lírájában és epikájában. Az a tanuló, akit megérint Arany tömör-dús nyelvezete: csiszoltabb gondolkodású lesz érintetlen kortársainál.

Dr. Fodor János: Válság, modernitás, hagyomány

A modern világ a huligánok, terroristák és kurvák civilizációja, a kultúra alapvetően szexkultúra (Hamvas B., Molnár T.). Mielőtt felháborodunk, gondoljunk a televíziós (főleg kereskedelmi) műsorok pornográfiájára, a nemiség nem hagyományos felfogására, túlzott érzékiségre, esztelen élvezetekre. Döntő tényező a szenzáció, amelyben központi szerepet kap az érosztól való megszállottság. Említhetjük a politikai élet eszköztárának „modernizálását” is: az egyik liberális baloldali képviselő óvszerekkel kampányolt a főpolgármesteri posztért, az MSZP pedig egyenesen szexi párt szeretne lenni. A modern technokráciát a morális törvények semmivé válása, vallástalanság, közöny, korrupció és züllés jellemzi. A liberalizmus és szekularizáció az ösztönök gátlástalan kiéléséhez vezet, ami a hagyományok teljes felszámolását és a kultúra végóráját jelenti.

A tradicionalisták szerint időszámításunk előtt kb. a 6. században kezdődött el az emberiség legsötétebb korszaka: antitradicionalista és a naturalista gondolkodás, férfias és szoláris kultuszok hanyatlása. Hérakleitosz és Püthagorasz a megvakulást és elbutulást panaszolja. Az emberiség a Kicsinyke Jólétért feláldozta a Nagy Közösséget (Konfuciusz). Lao-ce pedig így vélekedik: „Keletkezett az okosság és az ismerés: így támadtak a nagy hazugságok”. Az 5.-6. század egyben a modernizáció kezdete is. Heller Á. őszintén fogalmaz: "azóta is bomlasztóan hat minden hagyományos, hierarchikus és tekintélyelvű társadalomra". A modernség dinamikája (valamint eredményei: racionalizmus, materializmus, felvilágosodás, technika és tudomány, kapitalizmus, demokrácia, liberalizmus, stb.) a tradicionális társadalmakat válságba sodorta, és számos kríziskorszak után elérkezünk a modern liberális demokráciához, ami a „legkisebb rossz”. További megállapítás, hogy minden ember egyformán szabadnak születik, de ez nem jelent semmi megfoghatót, az egyenlő esély eszménye nem a társadalmi egyenlőség eszménye, személyes függőség nincs, dolgoktól való függőség van (ez jót tesz az emberi méltóságnak!), a politika nem erkölcsön alapul, a világunk nem lett jobb és boldogabbak sem lettünk. Akkor mi az eredmény: mobiltelefon a tőzsdei spekulációhoz, televízió a politika manipulálásához, osztálynélküli, avagy tömegtársadalmak. Kinek jó ez?: a globális neoliberális vadkapitalizmusnak, mert a tömegtársadalom tömegembere (a spiritualitástól és hagyományától megfosztott uniformizált embertípus) korlátlanul uralható és kizsákmányolható.

Horváth Lajos: Hungarika külföldi államok postabélyegein

Reméljük, hogy az átlagember is tisztában van a hungarikum jelentésével. Hungarikum az a termék – például - amelyik külföldön reprezentálja Magyarországot, a magyar nemzetnek jó hírét kelti és őrzi. Ilyen termék a szegedi paprika, a makói hagyma, a halasi csipke, az Ikarusz busz /volt/, a tokaji bor, a magyar gulyás / a pörköltet értik olykor ezen a néven/ stb.

De hungarikum bizonyos értelemben az Országház, a budai Halászbástya a Szent László herma, a hortobágyi Kilenc lyukú híd, az ottani csikós, a Szent Jobb, a Szent Korona stb., amelyek mind-mind Magyarország jelképeivé lettek a külföldiek szemében is.

Hungarikumnak számít a Magyarországról, a magyarságról külföldön kiadott könyv, vagy kiadmányozott irat is stb.

A Magyar Tudományos Akadémia és a művelődésügyi miniszter 1971-ben szabályozta a levéltári hungarikum fogalmát. Az akkori meghatározás szerint hungarikumnak tekinthető az a külföldi levéltárban őrzött levéltári anyag, amely

a) a mindenkori Magyarország területére, népességére, lakosaira, politikai, igazgatási, igazságszolgáltatási, társadalmi-gazdasági viszonyaira, tudományosságára stb.;

b) a mindenkori Magyarországnak, illetve lakóinak és a külföldieknek, a külföldnek kapcsolataira;

c) a külföldi államoknak, szervezeteknek és lakosoknak a mindenkori Magyarországot vagy területén élt lakosokat illető nézeteire és tevékenységére;

d) jelentős, külföldön élt vagy élő magyar népcsoportokra tartalmaz történeti értékű adatokat (205/1971. MM-MTA utasítás).

Szőcs Zoltán: A 2325 éves város

Szaloniki története lenyűgöző, még akkor is, ha talán a többi görög városhoz képest nem is annyira öreg. Viszont egészen pontosan lehet tudni születésének dátumát: Kasszandrosz macedón uralkodó Kr. e. 315-ben, a hellenizmus korában alapította és elhunyt feleségéről, Nagy Sándor leánytestvéréről, Thesszalonikiről nevezte el, hogy emléket állítson neki. Ennek pontosan 2325 éve, és a város azóta is megvan, azóta is így hívják. Lám, lám, mit tudott érni egy uralkodói akarat.

Két évezred szenvedéstörténete

Az első két évszázad viszonylag eseménytelenül telt, de mindent megváltoztatott, hogy a Kr. e. II. században a római birodalom felépítette a Boszporuszhoz vezető legfőbb közlekedési és hadászati útvonalát, a Via Egnatiát, amelynek kiemelt csomópontja lett Szaloniki. A szélrózsa minden irányából érkeztek ide és indultak innen utasok, eszmék, vagyonok.  (A Via Egnatia a mai napig szerepel a város térképén odos Egnatia néven, egyes részeit ugyanúgy használják, mint egykoron, és pikírt vélemények szerint még a XIX. században is a római hadiút volt Szaloniki legjárhatóbb utcája. Nem tudom, így volt-e, de jól hangzik, még akkor is, ha az új feltárások szerint a régi hadiút a város falain kívül vezetett.)

Kr. e. 300 körül Galérius császár átteszi székhelyét Szalonikibe, így az rövid időre a Római Birodalom fővárosának, a nagypolitika központjának tekintheti magát.

Furcsa város, úgy görög, hogy valójában alig az. A kezdetek kezdetétől rendkívül vegyes összetételű lakossága volt, történelmi értelemben vett „multikulturalizmus”, a szellemi eklektika jellemezte: a Pax Romana idején tömegesen telepedtek ide szírek, egyiptomiak, zsidók – történetének két évezrede alatt mindig is kiemelt zsidófészek volt a város –, thrákok, ilyen-olyan barbárok, na és ne feledkezzünk meg a házigazda macedónokról, akik teljesen hellenizálódtak.

http://www.miep.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=3754:megjelent-a-havi-magyar-forum-oktoberi-szama&catid=41:hirek&Itemid=63