MIÉP Borsod-Abaúj-Zemplén MEGYE

Lesújtó eredmény: országosan egy jelölt és mindössze harminchárom szavazat. Voltak ugyan olyan őseszdéeszesek, akik függetlenként vagy egy civilszervezet mögé bújva próbálkoztak, de a liberális párt valódi eredménye akkor is ennyi marad: harminchárom.

Nem szeretnék pályát váltani és humoristának állni (ezzel valószínűleg senki sem járna jól), de azért elmesélnék egy saját viccet. „Mi a legolvasottabb az SZDSZ honlapján? Az impresszum. És miért? Mert mindenki arra kíváncsi, hogy ki a csuda dolgozik még itt.”

A vicc az, hogy ez igaz! A honlapon értesülhetünk egyébként arról is, hogy sem augusztusban, sem szeptemberben egyetlen eseménye sem volt az amúgy saját statisztikája szerint hatszáz taggal és ötven alapszervezettel rendelkező álrendszerváltó szervezetnek. Valakik szorgalmasan kiírják: „nincs esemény” és ameddig ezt teszik, legalább ez is valami esemény számukra. A címlapon egy jó hónapja megírt Tarján András-cikk olvasható, ami Hoffmann Rózsa és politikája ellen szól, bár valójában ez is egy máshonnét átmásolt tanulmány. Érthető hát, hogy az „SZDSZ 33 párttal” a kutya sem foglalkozik. De miért nem foglalkozunk a régi, eredeti SZDSZ-szel, amelynek olyan történelme van, amely ma is velünk él? És miért nem foglalkozik senki az egykori liberális politikusokkal?

Hogy miért lenne időszerű elővenni egy gyakorlatilag nem funkcionáló párt exvezetőit is? Mert a kártékony, korrupt politikusok romokat hagytak maguk után, és bujkálnak. Eltűntek, felszívódtak. A liberális köpönyegbe bújtatott kozmopolita, város- és nemzetromboló politikusaink élik átlagosnak nem mondható, kényelmes életüket Halljuk, hogy nyugdíjba mennek (Magyar Bálint), rádióznak (humoros Kuncze Gábor), illetve egyetemi előadónak álltak (Fodor Gábor). A pártot pedig egy nímand társaságra hagyták, míg ők élnek, mint Marci Hevesen. Csöndben, jólétben. És most nyugdíjba készül Demszky is, az „SZDSZ 33” legtovább pozícióban maradt politikusa. Az utolsó mohikán is letette a tomahawkját, amellyel Budapest testét hasogatta; és nyugodt távozása érdekében békepipát ajánlgat ellenfeleinek. Megy ő csöndben, feltartott kézzel, egészen a horvát nyaralójáig, ne bántsák, mint ahogy számonkérés nélkül távozhattak a bűnös szabad madarak egykori vezetői, kormányzati politikusai is. Csak nyugalmat, aggódásmentes, felelősségre vonás nélküli jövőt szeretnének.

Kérem, ne feledkezzünk el róluk! Az SZDSZ húsz évig szennyezte kozmopolitizmussal a magyar politika levegőjét, és rombolta a nemzeti értékeinket, társadalmi intézményein­ket. Ha történelmi számvetés készítünk, akkor a rendszerváltás óta legtöbb kárt okozó párt áll előttünk. Ez alapján nevezhetnénk őket az egyfarkú kutyapártnak is, ugyanis majd nyolc évig csóválta ez a farok a kutyát. Ha csak az MSZP-re gondolnánk, nem kellene könnyeket hullatnunk, de hát a kutya – az ország volt! A gazdaságpolitikában, az oktatásban, a kultúrában, a környezetvédelemben, a nemzet(ellenes)politikában, az egészségügyben és a kisebbségpolitikában jellemzően a liberális akarat érvényesült a Gyurcsány- és a Bajnai-kormány időszakában. Emlékezzünk csak! A kezdeti szocialista kötélhúzás áldozata Medgyessy Péter lett, aki távozásakor arról beszélt, hogy az SZDSZ tele van korrupciós ügyekkel. Hol vannak ezek az ügyek? Hol vannak az ügyekhez kapcsolható SZDSZ-es emberek? És mi lesz a hátramaradt romokkal?

A liberális szavazókban hagyott lelki romokat ápolgatja az LMP, Budapest romjai Tarlósra várnak, míg a rombolók felelőssége már senkit sem érdekel. Demszky gesztusokat tesz annak érdekében, hogy kialakuljon bennünk a politikai amnézia. Seneca írja egyik erkölcsi intelmében: „Az a legboldogabb ember, az birtokolja magamagát a leggondtalanabbul, aki aggódás nélkül várja a holnapot.” Azt gondolom, ezt a fajta boldogságot nem szabad meghagyni a volt liberális politikusoknak. Demszkynek sem!

Forrás: Magyar Hírlap