MIÉP Borsod-Abaúj-Zemplén MEGYE

A program álomképeit (erről lentebb), melyeknek csak a közlekedést érintő kiadásai 6000 milliárd forintot emésztenének fel, Staudt Gábor szavai vezetik be.

"Városfejlesztési koncepció"

A koncepció feltűnő eleme az EU-val fennálló kapcsolatok bebetonozása. A program szerves részét képezik az uniós pályázatok, elnyerhető pénzek. A korábban fennen hirdetett EU-ellenesség nyomokban sem lelhető fel, azt természetesnek kezeli a program. Az eddigi felelősök elszámoltatása nem csak ebben a pontban, hanem más fejezetekben is, csak olyan tessék-lássék módon van felvetve. Ennél sokkal keményebb számonkérésre van szükség: gyorsított eljárások keretében lefolytatott büntetőeljárásokra, kapcsolatrendszerük felgöngyölítésére és felszámolására. Több helyütt, ebben a fejezetben is felbukkan a nemzetközi nagytőke beszivárágásának lehetősége. Véleményünk szerint ezek a kitételek adott esetben kiskapuként szolgálhatnak a multik, a plázák stb. számára:

 "A létrejövő közlekedési útvonalakat elidegeníthetetlen vagyonelemként kell kezelni. Ez azonban nem zárja ki a magántőke bevonását a fejlesztésekbe. A földalatti terek bővíthetők, illetve a befektető szándéka szerint alakíthatók. Itt közösségi terek, boltok, üzletek, sőt üzletnegyedek is kialakíthatók. A lehetőségek szinte vég nélküliek. Ezen megoldással biztosíthatjuk, hogy a tőkebevonás vagy vagyonelem-értékesítés kézzelfogható közösségi célokat szolgáljon."

Mintha egy liberális programot olvasnánk, a fentiek gyakorlatilag egy az egyben megegyeznek a multik és a plázavilág által szajkózott önigazoló handabandákkal. Ilyen kiskapuk létrehozásának gyanúja a tervezet más pontjaiban is tetten érhető (lásd lentebb).

"Városgazdálkodás"

Az "eltékozolt nemzeti vagyon" visszaszerzését a Jobbik érdekes módon csak "indokolt esetben" tartja szükségesnek. Hogy ez mit takar, nem derül ki. Annyit azért elmondhatunk: a jövő magyar állama nem fog elismerni "indokolt" tékozlásokat. A nemzeti vagyon maradéktalanul vissza fog szállni az állam tulajdonába.

"Bérlakásépítési program"

A nyugdíjasok számára kialakítandó nyugdíjasházak meglátásunk szerint a nyugdíjasokat elkülönítenék a társadalomtól, holott az idős emberek számára nagyon fontos, hogy érezzék: továbbra is a társadalom aktív tagjai, akiket teljes értékű emberként kezelnek. (Magyarországon a depresszió ráadásul népbetegség.)

A nyugdíjasházakhoz kapcsolódó egészségügyi ellátóközpontok létrehozásának terve. Az egészségügyi rendszert alapjaiban kell rendbetenni, egy újabb, párhuzamos rendszert kiépíteni értelmetlen. Az egészségügyben dolgozók számát, fizetését és az infrastruktúrát kell a lehető legmagasabb színvonalra emelni. Tehát a kórházakat nem tehermentesíteni kell, hanem valódi kórházakként működtetni.

Tartalmilag nem illik teljesen ide a hitelek kérdése, de ha már idevették, ehhez is lenne egy-két szavunk. A meglévő hitelrendszert finomítgatni felesleges. A jövő Magyarországában ilyen jellegű és legfőképpen ilyen szellemiségű hitelrendszer nem lesz. Nem azt kell elősegíteni, hogy az emberek minél kedvezőbb feltételekkel vehessenek fel hitelt, hanem azt kell elérni, hogy az emberek ne is kényszerüljenek hitelfelvételre. Ez már országos szintű politikai kérdés persze, a magyar érdekű pénzügypolitika kérdése.

A fejezet legsúlyosabb hibája, hogy bérlakást csak legalább két gyermekkel rendelkező családok kaphatnak. Mivel a fiatal házaspárok pontosan a lakhatási, anyagi nehézségek miatt nem vállalnak gyermeket, ezért a terv életszerűtlen.

"Munkahelyteremtés"

"Bár országos szinten a főváros viszonylag jól áll a munkanélküliség mértékében, azonban a munkahelyek számának csökkenése, illetve annak üteme riasztó. [...] A feketemunka intézménye már a „fehér” gazdaságot veszélyeztető mértékben terjedt el."

Ehhez csak annyi kérdésünk lenne, hogy mi ebben a jó? Értelmetlen, egymással ellentétes tartalmú kijelentések.

Megfejthetetlen, a levegőben lóg a következő mondat: "A közmunkák körét ki kell terjeszteni olyan tevékenységekre is, amik ma még a köztudatban nem tartoznak a közmunka körébe." Mégis mit jelent ez? Közmunka lesz például az alkoholizálás, vagy a semmittevés?

"Rend és közbiztonság"

Két mondatra különösen felhívjuk a figyelmet: "Budapest teljes területére kiterjedő intelligens térfigyelő rendszert építünk ki.", "Budapest főútjairól száműzni kell a felvonulásokat és a politikai rendezvényeket, a helyhez kötött megemlékezések kivételével."
Furcsa ezt egy olyan politikai erő szájából hallani, mely előszeretettel utcai demonstrációkat szervez ill. támogat. Budapest teljes bekamerázásának terve még minket is meglepett. A Jobbiknak az emberek totális megfigyelésére irányuló igyekezete felháborító és elfogadhatatlan.

"Életkortól függően hívjuk fel a gyermek figyelmét az alkoholfogyasztás, a kábítószerhasználat és az AIDS veszélyeire, felkészítjük a pedofilokkal és más bűnelkövetőkkel szembeni magatartásra. A közbiztonsági alapismereteket már az alsó tagozattól havi rendszerességgel oktatni kell az iskolákban az osztályfőnöki órák keretében."

A program a drogok terén is az elhárító, megelőző intézkedésekről beszél (Lásd "Ifjúság és sport” fejezetét). Ezeknek a jelenségeknek viszont a megjelenését kell megakadályozni, hogy a gyermekeket már ne is kelljen ilyesmire felkészíteni. Az embertársait tudatosan tönkretevő, elkorcsosult lelkű bűnözőkre rendkívül súlyos büntetés fog várni a jövő magyar államában. Ennek része lesz a halálbüntetés visszaállítása. Ha lesz valóban elrettentő büntetés, hamar lesz rend is. Tüneti kezelés helyett a bajok forrását kell megszüntetni, nem pedig százfelé szórni a pénzt.

"Egészségügy"

"Az alapellátás és a járóbeteg-ellátás vonatkozásában ki kell zárni a profitérdekeltségű szemléletmódot, és csak a beteg érdekeit szabad szem előtt tartani. Elfogadhatónak tartjuk ugyanakkor, hogy a társadalombiztosítás a hiányzó kapacitásokra privát kórházakkal vagy egyéb diagnosztikai, terápiás intézményekkel szerződjön a közszolgáltatásra megállapított ellentételezés fejében."

Ez is egy kiskapu a vérszívóknak, akárcsak a multiknál (lásd fentebb).


"Oktatáspolitika", "Ifjúság és sport"

A hazafias nevelésnek szerves részét kellene képezniük a katonai hagyományokra építő, rend-központú foglalkozásoknak is, az egyes korcsoportoknak megfelelő formában. Ennek semmi nyoma a Jobbik terveiben.

Felbukkan viszont a profitorientált sportolási lehetőségek, olimpiarendezés stb. gondolata is az állami támogatások mellett. Hangsúlyozzuk: az alapszintű sportolási lehetőség ne a profittermelésről szóljon, hanem mindenkinek alanyi jogon járjon! Ennek legegyszerűbb módja az ifjúság számára a kötelező testnevelésórák számának növelése.

A bölcsődék kapcsán: az anyák legyenek anyák, ne kelljen senkinek sem „leadni” naponta gyermekét bölcsődébe. Ehhez átfogó társadalompolitikai, munkaügyi, családtámogatási változtatásokra van szükség. A családok érdekeit kell figyelembe venni, nem a korszellemnek megfelelni!

"Kultúra"

A Trianon Múzeum ötletének kapcsán a következőre szeretnénk felhívni a figyelmet. Amikor a felnövekvő nemzedék jószerint egyáltalán nem ismeri a népi kultúrát (népzene, néptánc, szokások, stb.), ami a nemzeti felemelkedés alapja, talán nem a trianonos jajveszékelés lenne a legfontosabb alapvetés. Valószínűsíthető, hogy a Jobbik Trianon Múzeuma a szokott frázisok szerint az egyoldalú önsajnálat és bűnbakkeresés tárháza lenne. Valóban időszerű lenne a témát feldolgozni és kivesézni, viszont 90 év hallgatás után a másik oldalra való átesés helyett alapos és elfogulatlan hozzáállással, pl. bemutatni a Trianonig vezető utat, a nemzetiségi viszonyokat és arányokat, a közös múltat pont úgy, mint a történelmi sérelmeket – minden fél részéről.

Budapest tarthatatlan közlekedése elsősorban a letűnt rendszer hibás terveinek gyümölcse. Emiatt alakult ki a Budapestre jellemző, rendkívül irritáló "ingázó város" képe. A Jobbik erre azt mondja, hogy fussunk még gyorsabban, hátha elfogynak a problémák egyszer, minél hamarabb el lehessen rohanni "innen oda", "kényelmesen", (illetve, hogy még több ember még kisebb helyen el tudjon férni).

A Jobbik megszüntetné a Déli pályaudvart, a helyére pedig egy "hipermodern" városközpontot szeretne. Ez a fentiek tükrében egy halom plázát és luxusszállodát jelentene, amellett, hogy teljesen értelmetlen lépés lenne. A Kelenföldi pályaudvar jóval távolabb van, mint a Déli pályaudvar. Ez utóbbi elhelyezkedése éppen amiatt kedvező, hogy viszonylag közel van a belváros budai oldalához és rendkívül könnyen megközelíthető.

A Jobbik budapesti városfejlesztési programja egy minden áron bizonyítani akaró, naiv tervezet, mely több helyen életszerűtlen, szakmailag megkérdőjelezhető, hanyag, ellentmondásos, néhol rosszul és aránytalanul felosztott, másutt pedig aggályos terveket tartalmaz. A programban nem érhető tetten valódi társadalmi, berendezkedési változtatásra irányuló szándék. Az emberek életét megkönnyítő tervek helyett látványberuházások, értelmetlen intézkedések sorakoznak mindenütt a programban.

A megfogalmazott tervek a meglévő nyugati városelképzeléseken alapulnak, ahhoz képest foltozgatnák Budapestet is. Ez a program talán egy ötletbörze terméke, amiből összeraktak valamit, de ez nem egy szakmai, hanem egy népszédítő program. Ékes példája annak, hogy országos szinten is mennyi várható a Jobbiktól.

A program csak helyenként és igen szégyenlősen tesz utalást arra, hogy Budapest jövője nem feltétlenül a város további túlzsúfolásából és bővítéséből áll. A város jövője nem függetleníthető az ország többi részének fejlesztésétől! Jelenleg Magyarországon a keleti és a déli régiók komoly lemaradásokat mutatnak fel. Egy tudatos, életszerű országos társadalompolitika az embereket nem arra fogja ösztönözni, hogy Budapestre rohanjanak, hanem hogy lakóhelyükhöz minél közelebb találják meg a boldogulásukhoz szükséges munkát. Ezzel Budapest és a vidék egyszerre fejlődhetne. Nem kell attól félni, hogy kimondjuk: Magyarország nem csak Budapestből áll. Budapest ily módon történő tehermentesítését (demográfiai, foglalkoztatásügyi és közlekedési értelemben is) maguk a budapestiek is üdvözölnék.

A Budapest Őrség olvasásakor az ember már nem is tudja, hogy sírjon, vagy nevessen. A rendőrség mellett nincsen szükség egy "alternatív" rendfenntartó erőre. A rendőrök jogkörének bővítése, a rendőrség átszervezése, esetleg létszámának fejlesztése feleslegessé tesz ilyen terveket. Ehhez persze ezeket a lépéseket rendesen végre kell hajtani.

A Jobbik programjában nagyon kevés a konkrétum. Ahol nincsen konkrét javaslat, ott bizottságokat, munkacsoportokat állítana fel a Jobbik. A mindenféle bizottságnak se szeri, se száma. Értelmetlen, a döntési folyamatokat lelassító elképzelés ez, mely egyedül a Jobbik-közeli embereknek nyújtana megélhetést.

Az etnikai feszültségek említésén túl, az azokra történő megoldások kereséséről nem is beszélve furcsa, hogy sehol nem találkozunk a kaszinók, szerencsebarlangok, szexboltok, éjszakai lebujok felszámolásának tervével. A jövő Magyarországán helye ezeknek nem lesz!

Feltűnő a finomkodás a különböző szolgáltató vállalatok felé (közműcégek). A közműcégeket állami felügyelet alá kell vonni. Tűrhetetlen az az állapot, hogy ezek a vállalatok kényük-kedvük szerint sarcolják a lakosságot. A piaci verseny árszabályozó meséjének hazugságát szintén elvetjük.

Presztízs- és látványberuházásoknak nincsen helye akkor, amikor magyar családok tömegei hónapról hónapra a túlélésért küzdenek. A Jobbiknak csak a közlekedési fejlesztési programjához 6000 milliárd (!) forint lenne szükséges. Átgondolatlan tervek tömkelege itt is, kezdve az alagutak össze-vissza furkálásának tervétől a legelképesztőbb felvetésekig, mint amilyen pl. méregdrága utastájékozató informatikai rendszerek telepítése a megállókba. A Duna mentén felépítendő, "gyöngysorszerűen" elhelyezkedő új mini városközpontok ötlete pedig már egyenesen az öntelt ostobaság határát súrolja.

Egyértelműen kimutathatóak azok a pontok a tervekben, melyek a multiknak, a nagytőkének tett gesztusokkal vannak tele. Példa erre a közlekedési útvonalaknak a bevásárlóközpontokhoz történő igazítása: ez csak a multik forgalomnövekedését eredményezné, a magyar kiskereskedők itt egyszerűen ki lettek hagyva a számításokból.

Tisztában vagyunk vele, hogy a mi elképzeléseink, meglátásaink egy részét a forrás megjelölése nélkül ezúttal is fel fogják mások használni, el fogják lopni. Ezzel kapcsolatban megjegyezzük: az EMM elemzői a szabadidejükben, pár nap alatt ízekre szedték ezt a programot, melyet a Jobbik láthatóan nagy kínszenvedések árán tudott csak összeállítani (ezt a program szövegkritikai elemzése is kimutatta).

A rendszer részévé vált Jobbik a programírást elkezdte nyűgnek tekinteni. Mi másként tekintünk egy programra.