MIÉP Borsod-Abaúj-Zemplén MEGYE

„Csak az egyértelműség kedvéért rögzítem: a bíróság szerint Vadai Ágnes igazat mondott akkor, amikor azt állította, hogy a Fidesznek politikai kapcsolatai voltak a szervezett rendbontókhoz.

Ez világos beszéd. Igen, azt gondolom, hogy 2006 őszén a jobboldal, az Ön pártja és az Önökkel egy tőről fakadó jobboldali radikális csoportok által hosszú évek óta épített gyűlölet talált önmagának hamis önigazolást és ürügyet a baloldali-liberális koalíció megbuktatására. Meggyőződésem, hogy Önök érdekeltnek gondolták magukat, hogy minél nagyobb legyen a felfordulás, és a fenti bírósági ítélet alapján bizonyítva látom azt is, hogy Önök ott álltak a rendzavarás hátterében.”

Ez az idézet Gyurcsány Ferenc Kövér Lászlóhoz intézett tegnapi leveléből való. Gyurcsány Ferenc ugyanis tegnap levélben indokolta meg, hogy miért nem jelenik meg most sem a 2006 őszének eseményeit vizsgáló parlamenti albizottság előtt.

Az idézett levélrészletből kiderül, Gyurcsány Ferenc a Fideszt és a Fidesszel „egy tőről fakadó” szélsőséges csoportokat látja a zavargások hátterében.

Mondhatnánk erre, hogy Gyurcsány Ferenc egy aljas, gátlástalan gazember, s el is intézhetnénk ennyivel az ügyet. S mert állításunk tökéletesen igaz, és sokan meg is elégednének ennyivel.

A helyzet mégis bonyolultabb.

Ugyanis még mindig rengetegen élnek ebben az országban, akik úgy gondolják, ahogy Gyurcsány. Akik kéjes örömet éreznek a mai napig, ha látják a 2006 őszén készült felvételeket. A földön fekvő, magatehetetlen emberek agyba-főbe verését, rugdosását, a kilőtt szemeket, eltört végtagokat. Akik helyeslő kommentárokkal kísérik az akkor megkínzottak és megalázottak beszámolóit a fogdákban, a Rádió udvarában vagy csak a sötét kapualjakban történtekről. Akik így dörmögnek magukban odahaza, ha egy megkínzott beszámol az átélt borzalmakról: „Megérdemelték a szemetek! Kár, hogy nem lehet ezeket mind felakasztani, mint a régi szép időkben!”

Igen, az ilyenek még mindig sokan vannak. S az ő „hitüket” adta vissza Gyurcsány. Visszaadta – és naponta táplálja. Gyurcsány a Csapd le csacsi munkásőre, aki egyszemélyes föld alatti mozgalmat szervez, és várja a régi idők, nagy idők visszatértét, az eszme visszatértét. De míg az Eperjes Károly által megformált munkásőr egy szerencsétlen, ostoba, szájszagú lumpenproli, aki bár nagy gazember, mégiscsak szánalmas leginkább, addig Gyurcsány már kivakaródzott a koszból. S ezt a tényt a javára is írhatnánk akár. A baj csak az, hogy a lelke olyan maradt. S miképpen Camus megírta a Lázadó emberben, ha a bűn az erényt szólítja fel önigazolásra, akkor már nincs messze a vég.

Gyurcsány, az eredendő és visszatért bűn pedig naponta ezt teszi. Teheti. S persze fél is. Fél, mert nem tudhatja soha sem. Félelmében pedig belekövesedett a rettenthetetlen igazságtevő pózába. Aki majd „vádló lesz” a vádlottak padján… Olyan ő, mint Göring, amikor nézte az Anglia felé vonuló német harci gépek ezreit, és így dünnyögött magában: „Ha nem nyerjük meg ezt a háborút, még a seggünket is szétrúgják.”

Igen. Ez a kép rémlik fel, olvasva a már idézett levél egy másik részletét: „Szerintem a rendőrök (minden hiányosság ellenére) a Köztársaságot, a Köztársaság intézményeit védték, a demonstrálók jelentős része pedig átlépve az alkotmányosság kereteit, a köztársaság rendjére tört. Ezért én, és az akkori kormánypártok alapvetően a rendőrök, és ha úgy tetszik a köztársaság pártján álltunk, Önök ezzel szemben a bajkeverőket, a randalírozókat mentették.”

Nem, Ferenc testvér. Ti sohasem álltatok a köztársaság pártján. Nem úgy születtetek.

És nem nyeritek meg a háborút.

És igen: szét…