MIÉP Borsod-Abaúj-Zemplén MEGYE

Mélységes szégyenemben tudomásul kell, hogy vegyem, nem képviseltük kellőképpen a baloldalt, csalódniuk kellett bennünk, csalódnia kellett a debreceni baloldalnak bennünk, és mindez azért, mert az MSZP nem baloldali párt – íme, egy őszinte, tiszta hang Debrecenből. Egy olyan embertől, aki nagy ívben tesz „Szanyikampánykapitány” a pártközeli kritikusoknak címzett fenyegetésére, hogy október 3-ig függesszék fel az MSZP bárminemű „basztatását”. Elnézést, ez Szanyi.

Kurucsó Péter debreceni szocialista képviselőé, a korábbi városi elnöké az őszinte hang. Aki immár csak volt MSZP-s, hiszen tegnap ki is lépett a pártból, Zsiros Zsolt debreceni szoci polgármesterjelölt a szemére vetve, hogy cserbenhagyta a baloldalt. „Hagyta elpártolni a szavazókat, akik elhitték és remélték, hogy őket, a gondjaikat és bajaikat fogjuk szolgálni” – így Kurucsó.
Két héttel ezelőtt egy másik helyi szocialista, Varga Zoltán számára vált kínossá a párt. Ő a lelépésekor azt mondta, hogy Zsiros Zsolt „a megújulás útja helyett a történelem zsákutcájába vezette a megyei szervezetet”. Még pontosabb lett volna a fogalmazás, ha a zsákutca helyett szemétdombot mond.

Nem mellesleg a két ex-MSZP-s szóban forgó démona, Zsiros Zsolt nem is debreceni. Két éve Botka László szegedi polgármester ejtőernyőztette őt az ottaniak nyakába, amikor Gyurcsány Ferencék utasítására lefejezték a helyi pártszervezetet. Új városi pártelnökre egészen pontosan azért volt szükség, mert a korábbi garnitúra a ribillió útjára lépett, Ésszerűség és Felelősség néven platformot alakított, amely nem kisebb célt tűzött maga elé, mint az MSZP gyurcsánytalanítását. Nem jött be, pedig az a két évvel ezelőtti esély volt talán az utolsó a szocialista párt megmenekülésére.

A lázadást tehát leverték. Botka László a fiatal és ambiciózus Zsiros Zsolt volt szegedi MSZP-aktivista, majd nyíregyházi ügyvéd, később vezető ügyész városi pártelnökké választása mellett korteskedve még ajánlólevelet is írt a megmaradt debreceni szocialistáknak. Ebben azzal érvelt, hogy Zsiros, bár évekre eltávolodott az MSZP-től, párttagságát ügyészként sem adta fel, sőt „mindvégig megmaradt lelkes baloldalinak”. Ennyit Zsirosról, azaz Kósa Lajos kihívójáról meg a magyar igazságszolgálatás pártatlanságáról. A lelkes baloldali ügyészekről, bírákról ma a címoldalunkon olvashatnak bővebben…
Az a furcsa, hogy még mindig vannak, akik hisznek a szocialista pártnak. Nem is kevesen, hiszen a friss közvélemény-kutatások szerint körülbelül nyolcszázezer szavazni kész támogatója van még az MSZP-nek. Majdnem egymillióan tehát nemcsak a saját szemüknek nem hisznek, nem látják, hogy mi történt ezzel az országgal a szocik (csekély megszakításokkal) öt évtizednyi regnálása alatt, de nem hisznek az övéiknek sem. A Kurucsóknak meg a Vargáknak, akik nyakig merültek a hígtrágyába, végigcsináltak mindent, de most már ők is kimondják az őszintét: az MSZP egy bazinagy átverés.
A fővárosban a biztos szavazók egynegyede ígéri, hogy igenis elmegy a jövő hét végén, és a Horváth Csaba nevű agyhalottra adja a voksát. Erre a kótyagos dzsigolóra, aki a tavasszal azzal a jó hírrel érkezett, hogy ingyenessé teszi a budapesti tömegközlekedést, tegnap pedig azt a rendkívül színvonalas kampánydumát lökte, hogy ellenfele, Tarlós István „az önkény, az esztelen rombolás és az erőszak képviselője”. Csak azért, mert a jobboldal főpolgármester-jelöltje egy interjúban meg merte kérdőjelezni a valódi ötvenhatosok által csak vaskefének csúfolt városligeti emlékmű létjogosultságát. Amelyet Gyurcsány Ferenc azokban az órákban avatott fel a szabadságharc tiszteletére, amikor Gergényi Péter pribékjei éppen szemeket lőttek ki és fogakat vertek ki néhány kilométerrel arrébb, a főváros szívében.

A választások után jó lenne összehívni egy látókból, fenoménekből és szociálpszichológusokból álló tanácsot, amely választ adna arra a nagyon is jogos kérdésre, hogy miért létezik még a Magyar Szocialista Párt nevet viselő parajelenség. Hacsak nem jön be az LMP-s Jávor Benedek számítása, és nem omlik össze ez a nagy múltú hazugságvár. Akkor végre átpasszolhatjuk a kérdést a történészeknek.