MIÉP Borsod-Abaúj-Zemplén MEGYE

Az országok globális gazdasági versenyében egyre inkább szükség van nemzeti alapon álló politikára. A testében szétszaggatott és atomizált, lelkében megalázott és meggyöngült magyar nemzet kemény érdek- és értékvédelem nélkül elpusztul az unió háborgó tengerén. Márai szavai ma is aktuálisak: „Magyarnak lenni nem állapot, hanem feladat és hivatás.” Hogy egy jobbközép, keresztény-konzervatív néppárt vagy egy radikális nemzeti párt vállalja-e fel ezt a küzdelmes feladatot, számomra oly mindegy, csak tegye sikeresen.

Nagy kár, hogy a kisebbik, az önmagát Jobbiknak nevező párt ellenségesen lép fel a jobboldalon, és nem a kompromisszumot keresi a nemzet képviseletében.

Nagy kár továbbá, hogy a Jobbik egyre kevésbé marad hű a nevében rejlő morális igényhez és a zászlajára tűzött politikai tisztasághoz. Az önkormányzati kampány legfontosabb mondanivalója világos utat mutat, miszerint ők leszámolnak a politikusi „álláshalmozással” és a „mutyizással”. Vajon ez mindenkire és minden körülményre vonatkozik? Vajon ők megfelelnek-e a saját maguk által támasztott erkölcsi igényeknek? Nézzünk csak a soraik közé!

Dúró Dóra, aki 2007-ig semmiféle tisztséget és munkát nem vállalt a Jobbikban, és akit a bátyja mutatott be az akkori pártvezetőknek, egyedülálló villámkarriert futott be a politikai közéletben. Még a diploma megszerzése előtt hirtelen az egyik legtöbbet szereplő politikuslánnyá lépett elő a radikálisok között. Ugyanis megtetszett későbbi férjének, Novák Elődnek, aki mindig is meghatározó személye volt a pártnak. Kedvese a kurucportálon keresztül hamar népszerű politikust faragott menyasszonyából. Ma mindketten (az átlagon aluli egyéni szavazatszerző teljesítményük ellenére) a párt országgyűlési képviselői, azaz a kis család két fizetést kap a parlamentben. Utoljára Torgyán József vitte ehhez hasonlóan magával Máriát, a feleségét, jól fizető politikai állásba.

Szegedi Csanád, miután szerencsés módon európai parlamenti képviselő lett, lemondott a Jobbik miskolci szervezetének vezetéséről, ahol „kisebb” protekciónak köszönhetően testvére, Szegedi Márton követte őt. A 2009 előtt teljesen ismeretlen rokon jelenleg a Jobbik miskolci polgármesterjelöltje, az önkormányzati lista első, azaz biztos befutó helyezettje. A jó testvér segít, ha tud.

Szabó Gábor képviselőnek és pártigazgatónak is van egy rászoruló rokona. Édesapja, Szabó György, aki egyébként néhány éve még munkanélküli autószerelő volt, ma már, a fiának köszönhetően – parlamenti bizottság külső tagjaként – némi állami apanázsban részesül. De a Szabó családnak ez nem elég. A jelenleg komolyabb pártpozícióval nem rendelkező apát a Jobbikban nagy hatalmú fiú felsegítette a párt budapesti fővárosi listájának harmadik, azaz nagy valószínűséggel bejutó helyére. Családban marad ezúttal is a politikai álláshalmozás.

Ennél is pikánsabb Staudt Gábor, a Jobbik főpolgármester-jelöltjének esete, aki az elmúlt önkormányzati ciklusok (2002 ) óta a XXII. kerületben német kisebbségi képviselőként egészíti ki fizetését. Furcsa módon éppen a Jobbik által támadott „etnobiznisz” egyik haszonélvezőjének tarthatjuk. Elég volt csupán a hatályos törvények nyitottságát kihasználva németnek vallania magát, majd megkérni a Jobbik-szimpatizánsokat, hogy szavazzanak kisebbségi képviselőre is, és máris jól fizető politikai állásba került. Apai ágon svábnak vallotta magát, miközben körülbelül annyira német ő, mint jómagam. (Ugyanis anyukám vezetékneve Német – és a fociban is nekik drukkolok.)

Úgy tűnik, a Jobbik szigorú elképzelései és intelmei a többi parlamenti párthoz, amelyek szerint a politikusok álláshalmozása bűn, és véget kell vetni a mutyizásnak, bizonyos esetekben és bizonyos módon feloldhatók. A Jobbik ismét kettős mércével mér. Szükség van nemzeti érdekképviseletre, de csöppet sem mellékes, hogy kik vállalkoznak erre, és nagyon nem mindegy, hogy valóban tiszták-e a szándékaik.

Nem kell az erkölcsi mércét ilyen magasra tenni, ha valaki azt fel sem éri , és titokban alatta bujkál!