MIÉP Borsod-Abaúj-Zemplén MEGYE

A Fidesz ezerszáznegyvenegy polgármesterjelöltet indít az október 3-i választáson, míg az MSZP csak 195-öt. Erre Kósa Lajos világított rá tegnap, a Fidesz országos kampánynyitóján. Leszámítva azokat a helyeket, például Karcagot, ahol a szocialista párt máris megbukott, hiszen még a kopogtatócédulákat sem tudta összegyűjteni, jogos a kérdés: a többi településen vajon milyen színekben indul az egykori állampárt hálózata? És miként próbálkozik a legkevésbé sem szép emlékű SZDSZ mesterien felépített érdeklánca?

Mert el ne higgyük, hogy feladták, belátták bűneiket, és önként leléptek a porondról. Visszatértek sosem volt polgári foglalkozásukhoz, autót fényeznek, tetőt ácsolnak, vagy havi nettó kilencvenezerért beálltak kezdő tanárnak egy véletlenül sem szegregált falusi iskolába. Kósa felvetéséből arra következtethetünk, hogy ismét trükkök százaival állunk szemben. Zuglóban a szadeszos aranyifjak jóvoltából a zizi(laboros) Janicsák István szeretne polgármester lenni, hogy aztán a liberális hegemóniát fenntartva a képünkbe ordíthassa: bubububumeee!

Százhalombattán a régi MSZMP-s káder, Vezér Mihály Értünk nevű mozgalma élén szeretné továbbra is a zsebében tudni az olajfinomító mellé épült kincsesbánya kulcsait. Persze jó kérdés, hogy mindezt kiért tenné, egyáltalán nem kizárt, hogy az „Értünket” az ő szájából szó szerint kell értelmezni… Somogyban a többszörösen odakozmált Gyenesei István próbál jó pozíciókat szerezni a megyegyűlésben, úgymond pártsemleges lokálpatriótaként, holott az Országgyűlésben az elmúlt négy évben mindvégig biztosította szavazataival az aljas rezsim életben tartását. És ez csak néhány példa.

Azok a körök, amelyek Medgyessy Péter, Gyurcsány Ferenc és Bajnai Gordon vagy éppen Magyar Bálint és Kuncze Gábor kegyelméből különféle önkormányzatokban éveken át apaszthatták az uniós támogatásokat meg a LEADER-pénzeket, most nyilván nem adják olcsón a bőrüket. Alighanem közel járunk az igazsághoz, ha a Kósa-féle példából kiindulva egy egyszerű matematikai művelettel megállapítjuk, hogy durván ezer kaméleon szállt ringbe a szavazatainkért. Persze nem a kollégákat vagy a tisztelt olvasót féltem a bedőléstől, hanem azt a sok millió választópolgárt, aki hittek Horn Gyula szakértői kormányában, Medgyessy osztogatós kampányában (Több pénzt az önkormányzatoknak – ígérték. Tessék most körülnézni!) vagy Gyurcsány reggeli, esti meg éjjeli hazugságáradatában.

Nekik, szomszédainknak, barátainknak, rokonainknak el kell magyaráznunk, hogy ezúttal nincs más választás, csak a Fidesz-KDNP.

Természetesen nem vagyunk semmiféle egypártrendszer hívei, de az idén ősszel (is) az a helyzet, hogy nincs alternatíva. Mert ha a fent körülírt balliberális álcivileket, kamupatriótákat nem vesszük számításba, és a maradék MSZP-t sem soroljuk a demokrata körbe, amíg vissza nem adják azt a körülbelül tízezermilliárd forintot, amellyel nyolc év alatt megtoldották az államadósságot, miközben lelakták, kifosztották az országot, akkor csak két nagyon gyengécske vetélytárs marad.

Az egyik ugye a Lehet Más a Politika, amelynek politikusai az elmúlt hetek cédulavásárlós botrányaival fényesen bebizonyították, hogy részükről „nem lehet más”, és amúgy is jó lenne tudni végre, hogy ezek a lelkes titánok mit is akarnak valójában, és melyik nagybácsi állja a buli számláját. A másik pedig a Jobbik, amelynek vezetői éppen ezekben a napokban járatják le magukat végérvényesen. Mert nem hiszem, hogy sokáig lehet az ország egyik felén (Miskolcon) a nyomorba süppedt rétegek elégedetlenségére apellálva egy-egy szavazatrabló akció keretében koncentrációs tábort ajánlgatni a cigányoknak, aztán néhány napra rá az ország szívében roma felzárkóztatási programot és sokszínű Budapestet álmodni. Vagy éppen ékesszólóan, nyakkendőben, Boss öltönyben beszállni a politikai vitába, aztán karikás ostorral a kézben likvidálással fenyegetni a vitapartnereket.

Mágori Józsefné, a kormánypártok makói polgármesterjelöltje a kampánynyitón arról beszélt, hogy a magyar vidék helyben is változást akar. „Az évtizedek óta hatalmaskodó szocialista kiskirályok uralmának most lehet és kell véget vetni, de áldozat, felelősségvállalás, összefogás nélkül nincs siker” – fogalmazta meg nagyon találóan Mágoriné. Valóban történelmi lehetőség előtt állunk. Itt az idő, hogy az ország népe végre mindenütt visszavegye jogos tulajdonát a hatvanöt éve a nyakunkon ülő rablóktól. És nemcsak a vidéki kiskirályoktól, hanem a fővárosi nagykutyáktól is.

Úgyhogy, tisztelt olvasóink, nagy a tét. Tessék hozni még egy embert!

Magyarázzuk el mindenkinek, hogy hol válik el a fekália a májtól, azaz mi a különbség mondjuk Debrecen pazar főutcája és a mára sajnos szégyellni való budapesti Kossuth utca között. És ha ezt a kanyart is sikerrel vesszük, vessük vigyázó szemeinket az új helyi hatalomra.

Mert a kettős mérce mifelénk sem elfogadott.