MIÉP Borsod-Abaúj-Zemplén MEGYE

Három éve lelakatolva, omlásveszélyt jelző táblákkal körülvéve áll az Erkel Színház épülete a VIII. kerületi Köztársaság téren. Budapest legnagyobb befogadóképességű színházát 2007 nyarán záratta be a Hiller István vezette kulturális kormányzat, arra hivatkozva, hogy az épület életveszélyessé vált. Az Operaház ezzel elvesztette második játszóhelyét, megszabadult viszont a fenntartási költségek javától, ami nem jött rosszul a megszorítások levezénylésével megbízott főigazgatónak, Vass Lajosnak. Egy évvel később a kormány úgy döntött, a magánszféra bevonásával új színházat épít a bontásra ítélt régi helyén PPP-konstrukcióban. Az új Erkelben 2013-ban tartották volna az első előadást, de a kormányváltás után a projektet leállították.

Semmi sem drága

Az Erkel Színház esetében a viták eddig főleg szakmai kérdésekről folytak: szüksége van-e még egy játszóhelyre az Operaháznak, indokolt-e a régi épület bontása, mi legyen a ház belsejét díszítő két nagyméretű, védett Bernáth Aurél-freskóval? Az csak most, a projekt leállítása után derült ki, hogy a tervezett PPP-konstrukció egy ingatlanpanama elfedésére szolgált. Az egykori Oktatási és Kulturális Minisztérium összes ilyen beruházásához hasonlóan az új Erkel Színház is méregdrágán valósult volna meg.

Az állami tulajdonú telken a magánbefektető nagyjából nettó 20 milliárd forintért építette volna fel a "multifunkcionális kulturális központot", amelyben a színház mellett egyéb, hasznot hajtó létesítmények (szálloda, irodák, üzletek) is helyet kaptak volna. Az ajánlatot még vonzóbbá tette, hogy a csendes Köztársaság tér gyalogosforgalma a 4-es metró állomásának köszönhetően 2013-tól várhatóan megélénkül. Az Operaház évente 120 napig használhatta volna a színházi részleget, kirívóan magas, évi 3,1 milliárd forint bérleti díj ellenében. Huszonöt éves futamidővel számolva ez 77,5 milliárd forint, nem számítva a bérleti díjon felül fizetendő üzemeltetési költséget (500 millió).

Máig nem derült ki, hogy az első kormányzati nyilatkozatokban szereplő 19,2 milliárd forintos állami hozzájárulás hogyan kúszott fel az eredeti összeg több mint háromszorosára. Mivel az új Erkelt presztízsberuházásnak szánták, a pénzzel bőkezűen bántak: csak a projekt előkészítésére 4,6 milliárd forintot különítettek el. Amikor elvégezték a beruházás felülvizsgálatát a Hegmanné Nemes Sára által vezetett PPP-ügyi államtitkárságon a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumban, ezt az összeget is megalapozatlannak és túlzónak találták.

Forgatókönyv

Vajon melyik magánbefektetőnek szánták ezt a bomba üzletet? Ha minden az eredeti, meghiúsult tervek szerint történik, akkor a beruházó személye már a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) Zrt.-nél eldőlt volna. A tervezett konstrukció szerint az MNV pályázatot ír ki három telek földhasználati jogának elnyerésére, majd a pályázat nyertesével megköti a bérleti szerződést, hiszen úgyis kizárólag a három telek fölött rendelkező cég tudja teljesíteni a feltételeket. A telkek közül kettővel nincs is probléma: az egyik az Erkel jelenlegi helyszíne állami tulajdonban, a másik a fővárosi önkormányzat szomszédos területe, amit az állam megvásárolt volna, hogy legyen hely az épület bővítésére.

Az előcsarnokban található Bernáth Aurél-freskókat 2009-ben védetté nyilvánították

Annál érdekesebb a harmadik telek, egy XIV. kerületi ingatlan ügye, amelyet az Operaház logisztikai bázisának szemeltek ki. Az állam, a MÁV és a Volánbusz Zrt. közös tulajdonában álló telek ráeső hányadát a Volánbusz még 2007-ben eladta egy magáncégnek, amelytől 2009 márciusában átkerült a Tatai Ingatlanforgalmazó Kft.-hez. A cégnyilvántartás szerint ennek a társaságnak egy máltai székhelyű offshore cég az egyedüli tulajdonosa. Talán soha nem fog kiderülni, melyik ismeretlen vállalkozást akarta az előző kormány "helyzetbe hozni" az Erkel Színház pályázatán a logisztikai bázis helyszínének kijelölésével. (Eszünkbe juthat egy kísértetiesen hasonló eset: 2006-ban a Magyar Televízió új székházának kiszemelt óbudai telket privatizálták, így a PPP-beruházást már csak a kiválasztott ingatlan tulajdonosa volt képes elvégezni, rendkívül kedvezőtlen pénzügyi feltételekkel.)

Az Erkel Színház régi épülete természetesen korszerűtlen és műszakilag elavult, ám a legkevésbé sem életveszélyes. Az épületben a bezárása óta is próbálnak az Operaház művészei, az állítólagos életveszélyt pusztán a nézőtér mennyezetének lepotyogó darabkái okozták (azóta hálót feszítettek ki a mennyezet alá).

Tatarozni olcsóbb

"Az Operaháznak szüksége van második játszóhelyre, de Magyarország nincs abban a helyzetben, hogy sok tízmilliárd forintot költsön az Erkel Színházra. A mostani épület akusztikája kiváló, sok modern, külföldi színházban énekeltem, amely a nyomába sem ér. A csillogó-villogó, minden technikai újítással felszerelt épületnél sokkal fontosabb, hogy a Zeneakadémiáról kikerülő, tehetséges fiatal művészeknek legyen hol fellépni, és legyen egy hely, amely színvonalas, vonzó, népszerű produkciókkal újra megszeretteti a közönséggel az opera műfaját. Ha van rá igény, akkor húsz év múlva, jobb anyagi helyzetben lehet építeni egy korszerű színházat" - mondja lapunknak Gulyás Dénes operaénekes, országgyűlési képviselő.

A fideszes politikus szerint az Erkel bezárása fölösleges és kártékony döntés volt, ami elsősorban azzal magyarázható, hogy az előző kulturális kormányzat mindenáron építkezni akart. "A tervezett külső logisztikai bázisra sincs szükség, a mostani gazdasági helyzetben kis helyigényű, sokáig használható díszleteket kell építeni, amelyek elférnek a színház épületében. Legfeljebb akkor van értelme egy külső bázisnak, ha azt több színház közösen használja" - mondja.

A színházat megviselte az elmúlt három év, de minimális felújítás után újra meg lehetne nyitni. Ehhez tisztasági festésnél kicsit többre, átfogó rekonstrukciónál kevesebbre van szükség, ami nagyjából egy-másfél év alatt, néhány milliárd forintból megoldható. A gyors cselekvés azért is fontos, mert hamarosan el kell kezdeni az Andrássy úti palota rekonstrukcióját, márpedig Budapest nem maradhat három-négy évre állandó operaház nélkül.

1911-ben nyílt meg a Népopera, a mai Erkel Színház az egykori Tisza Kálmán téren

Az Erkel Színházról mai állapotában senki nem gondolná, hogy építése idején Budapest egyik legszebb színháza volt. A Népopera 1911-ben épült Komor Marcell, Jakab Dezső és Márkus Géza tervei szerint, németes ízű szecessziós stílusban. A 3167 férőhelyes nézőtér akkoriban - és jelenleg is - a legnagyobb volt az egész fővárosban. Az épületet számtalanszor átépítették majdnem százéves fennállása során. Jelenlegi formáját az 1960-as évek elején nyerte el, amikor Kotsis Iván tervei szerint bővítették. Az Erkel Színház 1951-ben került az Operaház felügyelete alá. Az Andrássy úti palota korábbi nagy felújítása idején, 1980 és 1984 között csak itt tartottak előadásokat. Noha a házat rendre és nem is alaptalanul csúnyának minősítik, a reprezentatív főhomlokzat és az előcsarnok az 1960-as évek színvonalas, "kései Bauhaus" stílusú alkotása, az épület többi homlokzata viszont teljesen jellegtelen. A két monumentális falképet, a Szentivánéji álom című freskót és Az ember tragédiája című seccót a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal 2009-ben védetté nyilvánította, ezért megőrzésük kötelező, akár az épület bontása esetén is.

Az Erkel Színház újjáépítése legalább két évtizede napirenden van. 2005-ben pályázatot írtak ki az épület felújításának megtervezésére, amelyen három befektetőcsoport indult. A Trigránit leányvállalatának a Zoboki, Demeter és Társaik építésziroda készített tervet, a KÉSZ Kft.-nek Mányi István irodája. Az utóbbi terv megtartotta volna az épület főhomlokzatát és közönségforgalmi tereit, csak a hátsó üzemi épületrészt bontotta volna el, hogy korszerű, új színpadrendszert, öltözőket, díszletraktárakat építsen a helyére. A tervből végül semmi nem lett, és a színházat két évvel később bezárták. Az Erkel látogatottsága mindig kisebb volt az Andrássy úti Operaházénál, de fennállása utolsó éveiben 60-70 százalékos kihasználtsággal működött. Bezárása (a fenntartási költségek megspórolása mellett) jelentős jegyárbevételtől fosztotta meg az intézményt.