MIÉP Borsod-Abaúj-Zemplén MEGYE

Vajon kitől való a következő idézet? „Megválasztásom esetén a mostaninál nyitottabb, személyesebb, emberarcúbb várospolitikát szeretnék megvalósítani. Célom, hogy ne rokonok, barátok vagy éppen kártyapartnerek, hanem rátermett szakemberek kerüljenek a felelős fővárosi pozíciókba.” Elárulom: Demszky Gábor nyilatkozta mindezt 1990. október 5-én, az SZDSZ sajtótájékoztatóján. Néhány héttel később elfoglalta Budapest főpolgármesteri székét, ahonnan azóta sem sikerült kibillenteni. S míg ő immár húsz éve uralkodik gondtalanul, mi megtapasztalhattuk, hogy milyen is az, amikor „rátermett szakemberek” kormányozzák a fővárost. Egészen addig, ugye, amíg a bűnüldözők le nem szedik őket a sakktábláról…

Ma már a vak is látja, hogy miről szólt ez az elmúlt húsz év. Nem lenne meglepő, ha az utókor tolvajnyelve a hűtlen kezelést nemes egyszerűséggel „demszkyzésnek” nevezné el. Merthogy maga Demszky Gábor sem más, mint a hűtlen kezelés minősített esete. Ennek ellenére előfordulhat, hogy ő lesz az egyetlen, aki megússza Budapest kifosztását és lerohasztását. Legalábbis baljós jel, hogy a bűnüldözők csupán – ahogyan maga Demszky fogalmazott tegnap – udvariassági gesztust tettek, amikor felkeresték őt. És persze a farkasvigyorú főembernek be sem kellett fáradnia a Budapesti Rendőr-főkapitányságra, hanem a saját irodájában tördelték a kezüket az illedelmes nyomozók, gondolom, sűrűn elnézést kérve a kellemetlenkedésért. Igaz, Al Caponét is csak nagy sokára, egyszerű adócsalásért sikerült végül sittre vágni, de nem titok, hogy ennél azért többre számítunk.

Csörgő bilincseket, dohos zárkát azonnal! Na jó, egy fakó kis fotográfiát engedélyezve a kisasztalon a százmillió forintot érő adriai nyaralóról. Amire nyilván a főpolgármesteri fizetésből tellett.

Szóval, honnan Demszky Gábor magabiztossága? Miért meri azt mondani, „kizárt, hogy ő gyanúsított legyen a Főkert-ügyben”, amikor éppen lapunk tárta fel, hogy tudott a városi cégnél folyó kótyavetyékről. Demszky nemrég a BKV szétlopásának botrányáról is azt mondta, hogy elképzelhetetlennek tartja a meggyanúsítását. Lehetséges, úgy ült húsz évig Budapest élén, hogy semmiről sem tudott? És ha nem tudott, nem hallott semmit, még csak nem is látott? Nem látta a szolgálati Frontera vagy az Audi ablakából, hogy valami nincs rendben? Hogy itt minden csak mállik és rohad, egyetlen beruházás sem készül el, semmi sem működik, csak a városháza pénzügyi osztálya utalgat serényen a haveri cégek szédítő számlái után? Létezik, hogy egy főpolgármester nem kérdezi meg helyettesétől, mondjuk, Hagyó Miklóstól vagy fő bizalmasától, Mesterházy Ernőtől, hogy miért kell újabb és újabb mil­liárdokat kifizetni például a 4-es metró körüli tanácsadásokra?

És ha mindez létezik, akkor túlléphetünk-e a városvezető mérhetetlen alkalmatlanságán és gondatlanságán azzal, hogy októberben majd úgyis leváltják őt a választók? Netán vigaszágon még állást is kaphatna. Jó pénzért például tanácsokat adhatna az új városvezetésnek arról, hogy miként nem szabad csinálni. Valamiből csak ki kell fizetni a borsos horvát villanyszámlát.

Budapest népe a BKV-buszok húgyfoltos ülésein ülve vagy az aluljárókban késelő kamaszokat, hajléktalanokat kerülgetve, esetleg a szétrohadt paloták homlokzatáról zuhanó puttók elől kitérve, kátyúbalesetes igazolásra várva, a nigériai ízlés szerint gondozott közparkok szeméthalmai és fekáliakupacai között bukdácsolva igenis többet vár.

Igazságot szeretne, méltó büntetést, vagyonelkobzást és gyökeres változást. Nagytakarítást a Városháza utolsó zugában és a legkisebb kőbányai játszótéren egyaránt. Jó lenne, ha a budapesti főrendőrség nyomozói is eszerint fennék a szablyáikat. A többi alighanem Tarlós István dolga lesz.