MIÉP Borsod-Abaúj-Zemplén MEGYE

Csurka István: Végre (2.oldal)

Rosenberg úr, az IMF főtárgyalója először félreértésnek vélte és elmondta még egyszer, azt, amit előzőleg már több a Fifth Avenue-n, de mindenesetre New Yorkban, kahalközelben tartott értekezleteken kifejtett, hogy bizonyos, a kötelékükbe tartozó bankárokkal, szürkeállományúságukat tekintve Bokros méretű szakértőkkel kőbe véstek: nincs bankadó. Miután a válasz ismét csak konok fogadkozás volt, hogy csütörtökön lesz, mert az Országgyűlés kétharmados többséggel megszavazza, Rosenberg úr körülnézett övéi során. A tekintetével először azt kérdezte, hogy jó helyen járnak-e, ez volna-e a régi, kedves Judapest, majd azt, hogy „mi az az Országgyűlés?” Egészen zavarba jött, ilyent még nem tapasztalt, pedig sok helyet bejárt és az utóbbi időben sok pimaszsággal kellett szembesülnie, éhező adósnépek kormányaival, pláne fegyvereseivel való tárgyalásain. Ez már nem a mi korszakunk, gondolta keserűen Rosenberg úr. Ha egy kis „segge-ki-van” nép, amelyet tegnap mentettünk meg az államcsődtől a tárgyaláson elkezd kétharmadozni, meg országgyűlésezni, az bizony már nem az IMF korszaka. Komolyra váltva a szót: a magyar nép gondolkodó része régóta várja már ezt a tartásos politikát. Tudatosulva egyáltalán nincs még, mennyi hátrány, kár, alávetettség és mennyi pillanatnyi megkönnyebbülés, kormány- és rendszerelőny származott az IMF 1982-óta tartó uralmából. Az összefüggéseket soha nem engedték kutatni, feltárásokról nem is beszélhettünk, az adatokat bezúzták, és aki szóba merte hozni, akárcsak egy célzás erejéig, az ellenség lett, sőt antiszemita. A gulyáskommunizmus párájában megszületett egy adományokkal is élő liberális diktatúra.

Medveczky Ádám: A nemzeti opera megteremtője

 200 éve született Erkel Ferenc (4.oldal)

Az Erkelről elnevezett színház lassan jelképe lesz az operakedvelő nagyközönség és a kapitalista privatizáció harcának. Kivonták a forgalomból, mondván, hogy életveszélyes, ugyanakkor rendszeresen tartunk benne próbákat. Nagy örömömre, újra napirendre került az Erkel Színház, és valamilyen módon megmentik azt az átlagos keresetű magyar operarajongók részére. Az Operaház – az elmúlt évhez hasonlóan – megint nem Erkel-operával nyitja kapuit.

Borbély László: Körhinta és haláltánc

Sarkadi Imre és Soós Imre tragikus keresztútjai (5.oldal)

Az író ugyanabban az évben, 1955-ben került a Madách Színházhoz, mint Soós Imre. (A színész két Sarkadi-színműben is játszott: a Szeptemberben, illetve az Út a tanyákról című darabban.) Egészen 1957-ig dolgozott ott, tehát Soós Imre halálának évéig. Életművének utolsó szakaszában önsorsrontókról, szörnyeteggé aljasult emberekről, a szabadság és a szabadosság határait átlépő mániákusokról, társadalmon kívül rekedt, bukott angyalokról írt az Oszlopos Simeon, A gyáva illetve az Elveszett paradicsom című művében. Mindannyian felébresztik magukban a démont, amely felett nincs hatalmuk többé: kihívják az öngyilkosság kockázatát, a halál meredélyén egyensúlyoznak, kilátástalannak látnak mindent maguk körül. „Egy őrült ül az agyamban, s keveri a kártyákat”, mondja Sebők Zoltán a Sarkadi-életmű csúcsát jelképező Elveszett paradicsom című drámában, de mondhatná az Oszlopos Simeon vagy A gyáva főszereplője is.

A hatalom követte el a bűncselekményt

Kahler Frigyes: Rejtély Öskün c. könyvét Győri Béla ismerteti (7.oldal)

Figyeljünk a dátumra: Szekuli Pál lelkész 1957. december 7-én halt meg. Sötét korszak ez. A magyar állam és a párt teljes erővel beindította az antiklerikális „meggyőző” munkáját. Csak néhány nevet ebből a korszakból: Szekuli Pál Öskün halt meg, a veszprémi egyházmegyében. A boldog emlékű Brenner János 1957. december 5-én, Rábakethelyen, az egyik a veszprémi egyházmegyében található, a másik a szombathelyi püspökséghez tartozott. Vegyünk egy harmadik esetet is: ugyanebben az időben a Szolnoktól nem messze található Tiszavárkonyban eltűnt a római katolikus lelkész, Kenyeres Lajos. A hatóságok azt terjesztették róla, hogy disszidált. Egy évvel később a Tiszából fogták ki a Tisza másik oldalán. Külsérelmi nyomokat is találtak rajta.

Visszaéltek a magyarigazolványokkal (9.oldal)

Kovács Miklóssal, a KMKSZ elnökével beszélget Medveczky Attila

A státustörvény elfogadása után megszületett konszenzusos megegyezés szerint a fő kritérium, hogy tudjon, beszéljen magyarul az illető. Valóban az a magyar, aki annak vallja magát – ez a szubjektív kritérium, az objektív pedig az, hogy mindezt tegye magyarul. Tehát, aki magyarul képes magát magyarnak vallani, azt tekintsük magyarnak.

A XI. Gyergyóremetei Falunapok keretében, július 10-én rendezték meg a Székely Előfutár Alapítvány és a Székelyföld Fejlesztési Intézet konferenciáját Kisebbségi Jövő a Tudásalapú Társadalomban címmel. Miként lehet megvalósítani a székelyföldi autonómiát tudományos téren? Többek közt erre a kérdésre keressük a választ Dr. Bíró A. Zoltán egyetemi tanárral, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem dékánjával, a Székelyföld Fejlesztési Intézet szakmai igazgatójával. (9.oldal)

Július 17-én életbe lépett a Robert Fico vezette előző kormány által elfogadtatott törvénymódosítás, amellyel a kettős állampolgárságról szóló magyar törvénymódosításra reagáltak Pozsonyban. Szlovákia polgárai tehát elveszítik szlovák állampolgárságukat, ha egy másikat is felvesznek. Az új szlovák kormányfő, Iveta Radicová nyilvánvalóan a vitatott törvénymódosítás felülvizsgálatára törekszik majd, de konkrét tervekről egyelőre nem beszélt. Mit tehetnek ez ellen a Magyar Koalíció Pártja (MKP) európai parlamenti képviselői? Hogyan látja az MKP helyzetét, most, a választási vereséget követően? Ezek azok a fő kérdések, melyekre Bauer Edittől, az MKP európai parlamenti képviselőjétől várom a válaszokat. (Medveczky Attila, 10.oldal)

Külföldön elismert, itthon mostoha

Mikulás Ferenccel, a Kecskemétfilm Kft. ügyv. igazgatójával Medveczky Attila beszélget (11.oldal)

A parlament által megszavazott összeg, melyet a magyar filmgyártásra kell költeni, kb. 5,5 millliárd forint. S ennek az összegnek csupán 3%-át kapja a magyar animáció. Évek óta ilyen arányról lehet beszélni. Ez egyértelműen oda vezethető vissza, hogy nagyon erős a játékfilmes lobbi. Tehát a Magyar Mozgókép Közalapítvány (MMKA) működése nem volt kifogástalan, mert nem tudták megteremteni a szükséges és demokratikus feltételeket.

A magyar foci nagykövete

Bicskei Bertalan lett Libéria új szövetségi kapitánya (Kovács Attila interjúja) (18.oldal)

Egyiptomból hazatérve 2009 év végén, szerettem volna Magyarországon munkát vállalni, és ennyi sok világjárás után már otthon maradni. Ezért úgy döntöttem, 2010 nyaráig várok. Időm volt, ezt sportolásra és könyvírásra – már nyomdában van a „Kapusok könyve” – használtam fel. Közben voltak érdeklődések irántam külföldről, de nem törődtem velük. Mikor nyár felé közeledve láttam, itthon ebből nem lesz semmi, lépnem kellett ismét külföld felé. Válaszoltam a megkeresésekre. Egy magyar menedzseriroda ajánlotta a Libériai Labdarúgó Szövetséggel való kapcsolatfelvételt. A lehetőségek közül az itt felvázolt feladat érdekelt a leginkább, ezért erre „hajtottam” rá, jóllehet eleinte a jelentkezők nagy száma – rajtam kívül éppen hatvanan pályáztak – miatt korántsem tűnt biztosnak a befutás. Hármunknak ki kellett jönni egy meghallgatásra, utána döntöttek.  

http://www.miep.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=3522:megjelent-a-magyar-forum-xxii-evfolyamanak-29-szama&catid=41:hirek&Itemid=63                 

http://www.miep.hu/fuggetlenseg/2010/julius/16/22.htm