MIÉP Borsod-Abaúj-Zemplén MEGYE

 Balogh Mártonra nagy hatással volt Homoki Nagy István Gyöngyvirágtól lombhullásig c. filmje, s ezért erdész szeretett volna lenni. Tudjuk, pályája másképp alakult, ami megmaradt, az a természet szeretete. Nem csak az erdőt, de az Alföldet is nagyon szerette, csodás természeti kincseivel. A túrkevei szülői háztól az éneket kapta útravalóul. Anyai nagymamája és édesanyja nagyon szépen énekelt. Abban az időben még éltek a régi népszokások disznótorok, tengeritörések, fosztások alkalmával is. Régebben a vacsorákhoz cigányzenészeket is hívtak. Az otthon hallott dalok beléje ivódtak, ő is nagyon szívesen csatlakozott az éneklőkhöz. Sportolt, szeretett focizni, de a tánc győzött. Nagyon jó helyi mesterei voltak, egyik nagynénje és a férje táncosok voltak, fiatalon ő is ropta velük. Az általános iskola elvégzése után elköltözött a szülői háztól, de nem szakadt el soha a településtől. Egy ideig a Kevi Kör vezetője volt, s 2002-ben az a nagy megtiszteltetés érte, hogy szűkebb pátriája megválasztotta nagykunkapitánnyá. „Az a dolgom, hogy az országban, s Európában a Kunság kultúráját terjesszem.”- nyilatkozta 2008-ban lapunknak.

A nyolcadik osztály elvégzése után Szolnokon volt ipari tanuló. A városban pillanatokon belül felvételt nyert a Tisza Táncegyüttesbe, s ott táncolt három és fél évig. Ott vált „szerelmévé” a tánc és a népdal. Akkor elhatározta: hivatásos, profi táncos lesz belőle. 1963-ban, az első, szolnoki Alföldi Néptáncfesztiválon odament Rábai Miklós mesterhez, az Állami Népi Együttes tánckarának vezetőjéhez azzal, hogy felvételizni szeretne az együttesbe. 1964- ben sikerült a felvételi, de nem tudtak státuszt adni neki, ezért Rábai mester tanácsára átjelentkezett a Honvéd Művészegyüttesbe. A mester megígérte: szól, ha üresedés lesz az Államinál. Így 1964. október 2-ától kezdve két éven keresztül a Honvédban táncolt, majd Rábai mester, ígéretéhez híven áthívta az általa vezetett együttesbe. Tizenöt év után váltania kellett, s a vendéglátóiparhoz került; Gulyás- partikon táncolt. Egyszer nagy sikerrel beugrott a lebetegedett énekesnő helyébe. Azóta énekesként is foglalkoztatták. A Magyar Rádió és Televízió második Röpülj Páva Népdalversenyének nagydíját kapta 1981-ben. Ezt követően a Honvéd Művészegyüttes szólistája lett. Később magyar rockoperákban is énekelt. 1983-ban az István, a királyban még táncosként vett részt. 1990-ben felhívta Szörényi Levente, s arra kérte, hogy az István, a király szegedi és népstadionbeli előadásában a regőst énekelje el. Ezt követte két év múlva az Atilla rockoperában a táltos szerepe, amit direkte az ő hangjára írt a szerző. Még az előző évadban meghívást kapott az Operettszínházban játszott rockopera, a Kolombusz indián főnökére. Ötvenöt előadás ment belőle, s abból ötvenhárom teltházas volt. „Csodás élményben volt részem, mikor 1996-ban elénekelhettem Illés Lajos Magyar ének c. művének egyik szólamát.”- nyilatkozta lapunknak Marci. 1999-től 2002-ig legalább 100 alkalommal nagy sikerrel adta elő a Bocskai Szabadegyetem Irodalmi Színpada Trianon-műsorát. Balogh Marci is részt vett ebben az előadásban. Ezután „többször kaptam a fejemre, hogy miért magyarkodom, s azért is, mert az általam nagyon tisztelt Csurka István mellett állok. Azt mondom erre: a rendezvényeken senkit sem gyalázok – megjegyzem, a párt szónokai sem teszik ezt –, hanem művészetemmel járulok hozzá az adott műsor sikeréhez. Nem akarok panaszkodni, mert a párt nagygyűlésein kiváló emberekkel, politikusokkal és művészekkel ismerkedtem meg.” Köszönjük Marci hűségedet, bátor kiállásodat! Még az idén megkérdeztem tőle, mikor arra tereltük a beszélgetés menetét, hogy nehezen lehet megélni a magyar népi kultúra megmentéséből: „Nem gondoltál arra, hogy jobban jártál volna, ha régebben más pályát választasz?” Azt felelte: „Erre sosem gondolok, mert én protekciók nélkül, szorgalommal jártam végig pályámat. Sikereim voltak, s a Honvéd és az Állami Népi Együttesnek köszönhetően sok szép külföldi helyre jutottam el. Egész életemben azt csináltam, amit szerettem. Ez kárpótol mindenért!”

Balogh Márton tagja volt a Magyar Hagyományőr Világszövetségnek, 2005-ben pedig a Horthy Miklós által alapított Történelmi Vitézi Rend Nemzetvédelmi Tagozatába nyert felvételt. Mi, itt a szerkesztőségben tudtunk betegségéről, de egyszerűen elképzelhetetlennek tartottuk azt – Isten bocsássa meg nékünk – , hogy a vidám, jó kedélyű, a magyar nép értékeit védő Balogh Marci földi pályafutása véget érhet. Bizonyára a Jóisten nagyon szeretheti a magyar népdalt, hogy Marcit maga elé kérette. Szerettük őt, s fájdalmas a hiánya. Felejthetetlen halottunk emlékét szívünkben őrizzük. Az örök világosság fényeskedjék neki…

M.A.

http://www.miep.hu/fuggetlenseg/2010/julius/16/21.htm