MIÉP Borsod-Abaúj-Zemplén MEGYE

„Intenzív belső párbeszéddel készül a Magyar Koalíció Pártja (MKP) a július 10-én Dunaszerdahelyen megtartandó rendkívüli kongresszusra, amelyen kiértékelik az MKP csalódást keltő parlamenti választási eredményét, s megválasztják az új vezetőséget. Nyitott kérdés még az is, hogy ki vállalja a jelölést az elnöki tisztségre. A legtöbbször Berényi József volt elnökhelyettes és Farkas Iván OT-elnök neve hangzik el, de szóba került Szigeti László és Kvarda József jelölése is”- olvasom a Felvidek.ma honlapon. Közben a szlovákiai őshonos kisebbségek képviselőit aggasztja, hogy a formálódó jobbközép kormánykoalíció programtézisei nem foglalkoznak gondjaikkal. Erről a két témáról az MKP ideiglenes, kilencfős ügyvivői testületének egyik szóvivőjét, Berényi Józsefet kérdeztem.

– Ahogy Farkas Ivántól, úgy öntől is megkérdezem: miben látja az MKP vereségének az okát?

– Az elmúlt időszakban többször megtárgyaltuk gyenge szereplésünk okait, s az általános vélemény az: a legnagyobb hibánk, hogy a kampány végén nem azzal foglalkoztunk, hogy mi minél több szavazatot szerezzünk, hanem egy másik párt kapjon kevesebbet. A hibás stratégia megbosszulta magát, mert a szavazók úgy gondolták, hogy más párt is kerüljön be a parlamentbe. Ha többet foglalkoztunk volna saját programpontjaink népszerűsítésével, akkor talán más lett volna az eredmény.

 – Nem az volt a gond, hogy önöket állandóan védekező pozícióba szorították a volt kormánypártok, így kevesebb idejük maradt a pártépítésre?

– Ez már a külső tényezők közé tartozik, mint ahogy az is: folyamatosan ránk sütötték a radikalizmus bélyegét, holott a Szlovák Nemzeti Párt volt az, ami radikalizálta a közvéleményét. Mi csak védtük álláspontunkat és választóink érdekeit. Ennek ellenére a volt szlovák kormánypártok minket vádoltak radikalizmussal.

–Egyesek azt is hibának tartják, hogy az MKP regionális pártként nem foglalkozott kellően az állam déli részén élő magyarok gondjaival.

– Nem értek egyet ezzel a megállapítással. Ellenzéki pártként nem álltak olyan eszközök a rendelkezésünkre, melyekkel a déli régión hathatósan segíteni tudtunk volna. Amikor azt észleltük, hogy az északi államrészt hozzák kivételezett helyzetbe, s a kormánypártok elhanyagolják Dél-Szlovákiát, akkor felemeltük hangunkat. Erre egy példa: az EU-s alapok felhasználásánál az első körben kihagyták a déli országrész iskoláit. Ezt a diszkriminációt mi nem csak idehaza, hanem Brüszszelben is szóvá tettük. Ennek köszönhetően az előző kormány megváltoztatta álláspontját. A dél-szlovákiai autópálya megépítését is állandóan szorgalmaztuk.

– Már az MKP Országos Tanácsa júniusi rendkívüli ülése után az ön és Farkas Iván nevét említette a magyarországi sajtó is, mint lehetséges elnököt. Megmérettetné magát?

– Ebben, a választási fiaskó utáni helyzetben én azt tartanám jónak, ha nem lenne nagy versengés az elnöki posztért. Egy jelölt mögé kéne felsorakozni konszenzusos módon. Komoly összefogásra van szükség ahhoz, hogy jó eredményt érjünk el a helyhatósági választásokon. Jelenleg még folynak az egyeztetések, s így nem tudok arról nyilatkozni, hogy melyikünk lesz az a személy, akit a legtöbben támogatnak.

– Mi igaz abból a hírből, hogy megváltozik a párt neve?

– A párt nevében szereplő „koalíció” szó jelenleg nem fedi a valóságot, hiszen az MKP-t alapító pártok mára feloldódtak, és sokan el is hagyták az anyaszervezetet. Felvetődött, hogy a Magyar Közösség Pártja elnevezés sokkal jobban kifejezi a jelenlegi állapotokat. Fél évvel a helyhatósági választások előtt, viszont nem lenne okos dolog egy névváltoztatás, mert az megzavarná a szavazóinkat. Nem tudnák identifikálni a régi MKP-t.

– Csak a név, vagy a szellemiség is változni fog?

– Meggyőződésem, hogy nincs szükség programjaink jelentős megváltoztatására. Egy 10%-os kisebbség jogainak érvényesítésénél fontos tényező egy közösségi párt léte. Erre jó példa a finnországi svédek, a belgiumi németek – és még sorolhatnám – pártjai. Meg kell találnunk a hatékonyabb kommunikációs csatornákat és kapcsolattartást a választókkal. Ha ezeken túl többet foglalkozunk a saját programjainkkal, mint másokéval, akkor biztos vagyok benne, hogy 5% feletti eredményt érünk el a következő választásokon.

– Mennyire megosztott a tagság abban a kérdésben, hogy a helyhatósági választásokon együttműködjenek-e a Most-Híddal?

–Ez egy nagyon komoly feszítő erő az MKP-én belül. Vannak, akik nem tudják elképzelni az együttműködést Bugárékkal, míg mások azzal érvelnek, hogy helyi összefogás nélkül nem lesz magyar polgármestere egy adott településnek. Ez a legkomolyabb kérdés, amit minél hamarabb meg kell válaszolnunk. Alapszabályunk úgy rendelkezik, hogy a helyhatósági választásokra alakuló helyi koalíciókról az alapszervezetek döntenek. Az országos elnökség csak ajánlásokat fogalmazhat meg. Egy komoly ellentmondást látok az együttműködést forszírozóknál. Hozzávetőlegesen 160 ezer magyar szavazott a Most-Hídra, ennek a következménye, hogy feltehetően szlovák nemzetiségű lesz a kisebbségi miniszterelnök-helyettes és a közlekedésügyi államtitkár is. Így olyan nyomás alá helyezni minket a Híd részéről, hogy a magyar polgármesterek érdekében fogjunk velük össze, eléggé furcsa. Hiszen ők eddig szlovákokat is javasolnak pozíciókba. Nekünk természetesen fontos, hogy magyar nemzetiségű polgármesterjelöltek nyerjenek a többségében magyarok által lakott településeken. A közgyűlés után kialakítjuk álláspontunkat.

–Másik téma: a formálódó koalíció programtézisei nem foglalkoznak a kisebbségekkel. Mi erről az MKP álláspontja?

–Eddig egy olyan törvényjavaslat került be a programtézisekbe, ami jó és hasznos: a kisebbségi kultúrák finanszírozásáról szóló jogszabály. Azt azonban még nem tudjuk, milyen is lesz ez a törvény. Az elmúlt négy évben, az MKP-nak az Európa Tanáccsal és az EBESZ-szel való intenzív tárgyalásainak köszönhetően két ajánlás fogalmazódott meg Szlovákiával szemben. Az egyik egy átfogó kisebbségi törvény elfogadása, a másik pedig a kisebbségi nyelvhasználati törvény módosítása. Az utóbbi a kisebbségek hivatalos nyelvhasználatának kibővítésére irányul. Tehát nem csak magyar ügyről, hanem egy európai elvárásról beszélhetünk. 2002-ben, amikor az MKP koalícióra lépett, még az akkori nemzetközi ajánlásokat sikerült beleiktatni a kormánytézisekbe. A Most-Híd ezt nem tudta véghezvinni.

–Mennyit nyerhet a magyar közösség azzal, hogy a Most-Híd benne van a kormányban?

–Az biztos, hogy nyugodtabb időszak következik, s a kormánykoalíció részéről nem fogják provokálni a magyar kisebbséget. Azt látom, hogy a Most-Híd anyagilag szeretné fejleszteni a magyarok által lakott régiót. Azt viszont már most látjuk, hogy nem lesz intézményes előrelépés a kisebbségek irányában. Lehet, hogy nagyobb összegű támogatások érkeznek Dél-Szlovákiába, de négy év múlva a Most-Híd képviselői nem úgy távoznak majd a koalícióból, hogy jelentős intézményrendszerrel növelték volna a szlovákiai magyarok megmaradásának lehetőségeit. 2011-ben népszámlálás lesz az országban. Ezért is fontos, hogy az identitásunkat megerősítő intézmények jöjjenek létre. Úgy látjuk, erre igen kevés a kormányzati akarat.

–A közelmúltban a Sme napilap hozott egy cikket, miszerint az idő az MKP-nak dolgozik, mert a Hídban csalódni fognak a magyarok. Ráadásul két alulfinanszírozott ágazatot kaptak Bugárék.

–Ezt nem lehet előre megjósolni. Bugár Béla egy jelenséggé nőtte ki magát a szlovákiai politikában. Egy olyan médiabeli kommunikátorrá vált, akivel a sikertelenségeket is jól el lehet takarni.

– Az egyik jövőbeni kormánypárt, a Szabadság és Szolidaritás (Sas) kezdeményezésére népszavazást fog kiírni a szlovák államfő. A népszavazáson az állampolgárok véleményt mondhatnak a televíziós és rádiós üzembentartási díjak eltörléséről, a képviselői mentelmi jog korlátozásáról, a parlamenti képviselők számának 100 főben történő maximalizálásáról, az állami luxusautók beszerzési árának felső határáról, törvényesíthetik az internetes szavazást a választásokon és eltöröltethetnék a sajtótörvényben a válaszadás jogát a közhatalom gyakorlói esetében. Az MKP mit mond ezzel kapcsolatban választóinak?

–Eddig még nem vitatta meg a párt vezetősége ezt az ügyet. A Sas felvetéseinek többségével személy szerint egyetértek. A 100 fős törvényhozásra vonatkozó passzust viszont feleslegesnek tartom. Egy hozzávetőlegesen ötmilliós lélekszámú országban egy 150 tagú parlament nem számít nagynak.

–Jól látom, hogy a választások legnagyobb nyertese a Sas párt lett? Még a kereszténydemokratáknak is meg kellett hátrálniuk előttük, mikor a tárcák elosztásáról volt szó.

– A SDKU az igazi győztes, mert a kormánykoalíciós program összeállításánál ők tudták a legjobban képviseltetni céljaikat. A Sas nagyot nyert, ám minél magasabban áll valaki, annál nagyobbat tud esni. A párt túlnyerte magát, politikusai még tapasztalatlanok, így népszerűségük korán csökkeni fog.

– Ráadásul két céljukról lemondtak a koalíció kedvéért. Az egyik az azonos neműek házassága, a másik a drogfogyasztás legalizálása.

– Ezek elég markáns pillérei voltak a Sas választási sikerének. Természetesen egy jobbközép kormányban ilyen programokkal nem lehet szerepelni.

– Mit gondol, megmarad négy éven keresztül ez a koalíció?

– Nem lehet erre konkrét választ adni. Egy nagyon sokszínű kormánykoalícióról van szó, melyet formálisan négy, informálisan hat párt alkot. A Most-Híd és a Sas frakciójában egy-egy más politikai tömörülés tagjai is ülnek. Tehát igen nehéz lesz konszenzusosan kormányozni. Azt is tudni kell: a nagymértékű konszenzusok csökkentik a kormány cselekvőképességét. Nehéz megoldást találni az ország problémáira, ha hat párt elképzeléseit kell egyeztetni.

Medveczky Attila

(szerk.megj: Az interjú 2010. július 5-én készült, július 10-én a kongresszus Berényi Józsefet választotta az MKP elnökévé.)

http://www.miep.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=3502:koezoessegi-partra-van-szuekseg&catid=39:interju&Itemid=62