MIÉP Borsod-Abaúj-Zemplén MEGYE

Nincs abban semmi különös, ha egy nyolc éven át kormányzó párt bukása után nehezen indul be a megújulás folyamata. Különösen igaz ez, ha egy olyan pártról beszélünk, amelyik megszokta, hogy az egypártrendszerből áthozott privilégiumait a demokráciában is érvényesítheti, s most azzal kell szembesülnie, hogy egyik napról a másikra nemcsak ellenzékivé vált, de épp az ő hibájából ellenfele kétharmadot meghaladó fölényre tett szert a parlamentben, amivel az alkotmányos rendszer kereteit is feszegetni tudja.

A szocialisták számára sokkoló vereség után a vezetőség megpróbálta szőnyeg alá söpörni a problémákat. Bár emlékezetes, hogy már tavaly nyáron, tehát majd egy évvel a választási bukta előtt kitört valamifajta nemzedéki lázadás a párton belül, akkor a választási kampányra hivatkozva sikerült elhallgattatni az elégedetlenkedők egy részét. Most is ebben látszik reménykedni a Mesterházy Attila mögött megbúvó vezetői derékhad.

Ám az a tény, hogy Szili Katalin hivatali idejét ki nem töltve előre lemondott házelnöki pozíciójáról, egyértelmű utalás volt arra nézve, hogy nem ért egyet a párt irányvonalával. Különösképp az nem tetszett neki, hogy a várható vereségért felelősök a parlamenti befutó helyeket lefoglalva bebiztosították jövőjüket a párt esetleges feltörekvő új erőivel szemben.

Ám a status quo fenntartásában érdekelt, középvonalat képviselő Lendvai-Mesterházy szárnytól elforduló Szilinél is vakmerőbben járt el Gyurcsány Ferenc, amikor a kampány kellős közepén ismét előkerült, és a hivatalos kampányt felülírva próbálta magát újból helyzetbe hozni. Csak a fogadtatás egyértelmű kudarca riasztotta el attól, hogy még erőteljesebben próbáljon előre nyomulni.

Hozzá hasonlóan Horváth Csaba is megpróbálta magát idejekorán, tehát még a vereség okozta sokk hatását megelőzve helyzetbe hozni. A főpolgármester-jelölti címet azonban a jelek szerint túl hamar szerezte meg magának, hisz a párt jelenleg nem reménykedhet abban, hogy egyedül képes lenne többséget szerezni jelöltjének vagy budapesti frakciójának. Ilyen helyzetben pedig maga a főpolgármesteri cím lehet egy politikai alku legfőbb tárgya.

Lendvaiék túloldalán most ismét hallatott magáról a volt házelnök mozgalma. Szilit annak idején a parlamenti elnöki poszttal semlegesítette a szocialista derékhad. Ezek után két bukás is következett a politikus életében: mind a köztársasági elnöki választáson, mind pedig a pécsi polgármesteri választáson veszített - mégpedig mindkét esetben úgy, hogy elvileg biztosított lett volna a szocialista többség.

Hogy mindezen kudarcok ellenére ő maradt a legnépszerűbb szocialista arc, annak magyarázata abban keresendő, hogy Szili kifejezetten a párt belső, morális kritikusaként fogalmazta meg imázsát. Márpedig egy párt belső kritikusának ázsiója automatikusan emelkedik a párt bukását követően.

Nem véletlen tehát, hogy Szili a kampányt saját imázsának ápolására, és politikai hátországának megteremtésére használta fel, s a központi kampányból nem is nagyon vette ki részét. A szocialista párton belül ugyanis csak az az országos vezető reménykedhet előrelépésben, pozíciószerzésben, aki megfelelő vidéki hátországot tud felsorakoztatni maga mögött - ez volt Gyurcsány hatalomra kerülésének egyik kulcsa is. Szili Szövetség a Jövőért Mozgalmának létrehozása is ezt a célt szolgálta - mindamellett, hogy nyitva hagyta a kaput egy új párt alapításának szükségessé válása esetére.

Szili nem véletlenül szivárogtatta ki a szocialista elnökválasztó kongresszus előtt, hogy mozgalma önálló képviselőket tud és akar indítani az őszi önkormányzati választásokon. Hogy a hír milyen felbolydulást okozhatott a párton belül, azt mi sem mutatja jobban, mint hogy Lendvai Ildikó kénytelen volt sürgősen reagálni a sajtóértesülésre. Ráadásul üzenete tömör és nagyon határozott volt: aki a párttal szemben indít jelölteket a választáson, annak automatikusan megszűnik a párttagsága.

Ám a kemény bejelentés nem biztos, hogy nagyon megrázta Szilit és híveit. Maga Szili (és mozgalmának olyan hívei, mint Szanyi Tibor vagy Suchman Tamás) pillanatnyilag nem is szándékozik indulni a választáson. A mozgalom feltehetőleg olyan jelölteket állít, akik nem tudják elveszíteni szocialista párttagságukat, annál az egyszerű oknál fogva, mert ilyesmivel nem is rendelkeznek.

A szocialisták minden csatározása ezért egyelőre persze csak tűzijáték, mely inkább a kongresszusi erőviszonyokat szeretné befolyásolni. De mégis intő jelnek is tekintendő arra nézve, hogy ha a pártnak nem sikerül tiszta vizet öntenie a pohárba, akkor bizony a feszültség akár szét is feszítheti a politikai alakulatot.

Hogy mekkora indulatok dolgoznak a szocialistákban, mutatja az az epizód, amikor Botka László feldúltan távozott a jelölőbizottsági meghallgatásról. A szegedi polgármester állítólag választmányi elnöki pozícióra tört, de csak alelnöki címet ajánlottak neki, ezért sértődötten távozott, s közölte, továbbra sem kíván a párt vezetésében részt vállalni.

Egyre többen vannak tehát - gyurcsányisták, Szili-hívek és a feltörekvő ifjú törökök -, akik már a jelenlegi vezetés bukását követő időszakra vetik vigyázó szemüket.