Rácáfoltak a statisztika általánosságait hirdető előrejelzésekre a csapatok, hiszen volt gól az első félidőben. Az eddig lejátszott kilenc holland–brazil válogatott mérkőzés közül haton ugyanis nem esett gól a szünetig, most viszont már a 10. percben megzördült a háló. Felipe Melo gyönyörű passzát követően Robinho mindenfajta teketóriázás nélkül Stekelenburg kapujának közepébe passzolt (0-1). A vb-n eddig akciógólt még nem kapó holland csapat most kapitulált.
Gyors válaszban látta az Oranje a megoldás kulcsát, de a szinte egyből a középkezdés után eleresztett Kuyt-bomba nem talált utat Julio César kapujába, mégpedig azért nem, mert az Inter hálóőre éberségéről tanúbizonyságot téve kiszedte azt a jobb alsóból. A hollandok nem igazán tudtak mit kezdeni a közvélemény által unalmasnak vélt brazil védekezéssel, a három szűrő, Daniel Alves, Felipe Melo és Gilberto Silva mindig útját állta a támadásoknak. Robben csak őrlődött Michel Bastos szorításában, Kuyt a bal szélen magányoskodott, Sneijdernek pedig egyáltalán nem volt területe arra, hogy Van Persie-t helyzetbe hozza.
Ezzel szemben a brazilok néhányszor előremerészkedtek, Juan pördítésénél nem sok hiányzott a második találathoz, míg Kaká csavarását Stekelenburg védte hatalmas bravúrral. A játékrész utolsó pillanataira tartogatta az igazi jogo bonitót a selecao, ekkor Maicon kapott afféle „pelés” passzt a jobb szélen, ám nem tudta lemásolni Carlos Albertónak az 1970-es világbajnokság fináléjában lőtt gólját, s csak az oldalhálót találta el.
A fordulást követően valódi fordulat állt be a mérkőzésen: a hollandok nyolc perc után egyenlítettek egy szerencsés góllal. Egy gyorsan elvégzett szabadrúgás folyományaként Sneijder ívelt be a kapu elé, Julio César melléütött a labdának, amely így Felipe Melo fejéről a jobb alsó sarokba pattant (1-1).
Nem állt le a gól után az Oranje, erőteljes futballjával a brazilok fölé kerekedett, ennek bizonyítékaként a 68. percben újból bevette a selecao kapuját. Robben szöglete után Kuyt csúsztatta meg a labdát, a mezőny legalacsonyabb játékosa, Sneijder pedig a hálóba fejelt (2-1).
Carlos Dunga együttese először került hátrányba a világbajnokságon, a szorult helyzetben pedig egyenesen csődöt mondtak az addig agyondicsért sztárok. Kaká lassúnak tűnt, Robinho körülményesnek, míg Daniel Alves többet törődött Nisimura játékvezetővel, mint a labdával. Felipe Melónak pedig egyenesen az idegeire ment a holland vezetés. A 73. percben csúnyán megtaposta a földön fekvő Robbent, amiért egyből megkapta a piros lapot.
A végén egyetlen valamire való brazil helyzet volt, egy Lúcio-kapáslövés, míg a teljesen kinyílt brazil védelem ellen a narancsmezesek akár 3 gólt is lőhettek volna, de elkönnyelműsködték lehetőségeiket. Ám gyógyírt jelentett számukra a japán bíró hármas sípszava, amely azt jelentette, hogy Hollandia 1998 után ismét elődöntőt játszhat, Brazília pedig a 2006-os tornához hasonlóan újra a negyeddöntőben vérzett el.
HOLLANDIA–BRAZÍLIA 2-1 (0-1)
2010. július 2., 16.00, Port Elizabeth, Nelson Mandela Bay-stadion, 42 500 néző. Vezette: Nisimura (japán).
Gólszerző: Felipe Melo (öngól, 53.), Sneijder (68.), ill. Robinho (10.).
Sárga lap: Heitinga (14.), Van der Wiel (47.), De Jong (64.), Ooijer (76.), ill. Michel Bastos (37.).
Piros lap: Felipe Melo (73.).
Hollandia: Stekelenburg – Van der Wiel, Heitinga, Ooijer, Van Bronckhorst – Van Bommel, De Jong – Robben, Sneijder, Kuyt – Van Persie (Huntelaar, 85.). Szövetségi kapitány: Bert van Marwijk.
Brazília: Julio César – Maicon, Lúcio, Juan, Micchel Bastos (Gilberto, 62.) – Daniel Alves, Felipe Melo, Kaká, Gilberto Silva – Luís Fabiano (Nilmar, 77.), Robinho. Szövetségi kapitány: Carlos Dunga.
AJÁNLOM AZ OLDALT
