MIÉP Borsod-Abaúj-Zemplén MEGYE

Repülőgéppel utazni ma már nem nagy dolog. Kézilányok, feketemosogatók, idénymunkások repülgetnek Európa-szerte a jobb megélhetés reményében. Az idejekorán lefoglalt jeggyel már 20 ezerért is csodálkozhatunk a technika vívmányain, Budapest-Párizs, vagy Budapest-London viszonylatban. A kisebb repülőket ennek megfelelően tervezik, szűk üléssekkel, egyszerű berendezéssel. A repülőgép tömegközlekedési eszközzé avanzsált.

Mégis megmaradtak az osztályok, még a közepes távolságú minden luxust nélkülöző járatokon is foglalható első osztályra, bizniszklasszra jegy. A repülő első néhány sorát függöny választja el a többitől. Lényegében a leválasztott rész megegyezik a többivel, bár a kiszolgálás valamicskét jobb: nem csak egy szendvics jár, de egy egész doboz nejlonzacskós finomság, mi több, akár két pohár üdítőt, sőt bort is magunkhoz vehetünk a kétórás útra. A többinek ott a függöny mögött, csak egy ital jár.

A kivételezett utas mélyen a tárcájába kell nyúljon a plusz kalóriákért. Míg Párizsba egy retúrjegy 50-60 ezer forint között könnyedén megvehető a harmad, azaz economy osztályra, addig a bizniszjegy 300 ezret kóstál. Nem is tolonganak a népek luxusjegyért, a függöny mögött inkább csak kormányhivatalnokokat, multinacionális cégek fontos embereit és nagyon gazdagokat találunk.

Na, meg egy turbékoló politikussá hízott gerlepárt. A Gaudi Nagy Tamás néven ismert valójában csak egyszerűen Nagy Tamásnak keresztelt jogász és három gyermekes családi gitáros, továbbá Baló György hites felesége Morvai Krisztina elengedhetetlennek tartották, hogy a plebsztől elkülönüljenek ezzel is jelezve kivételességüket. Miután szerveztek maguknak egy párizsi haknit, a jól összeszokott páros hazafelé vette az utat az Airfrance-Malév közös esti járatán, az első osztályú függöny mögött.

Tulajdonképpen mindenkinek szíve joga, hol, mennyiért és kivel összeborulva utazik, semmi közünk hozzá, hacsak az illető – most illetők - nem valamiféle Európa méretű markecolás főszereplői.

(Gaudi) Nagy és Morvai a prostituáltak által évezredek óta nagy sikerrel alkalmazott módszert használják. Először leitatják a kedves kuncsaftot, jelen esetben a magyar társadalom fogékony részét, majd a kábulatban fetrengő áldozatot kifosztják. A bódulatot okozó nedű címkéjén ma a Trianon felirat olvasható, a címke hátterét az Árpád-sáv adja. Az mindegy, hogy ki szolgálja fel az erős italt, a nemzeti ízre évtizedek óta szomjazó közönség húzóra veszi a flaskát és ha kicsit ecetes is az itóka, a teljes kábulatig meg sem áll. Az sem érdekli a nemzeti zászlókkal és bőrrojtokkal gazdagon felszerelt motorokról nagy üggyel-bajjal lekászálódó családapákat és a turulmadaras kínai szöszmösz-mackófelsőben kocsmázó fiatalok egy részét, hogy esetünkben a kocsmárosné éppen Fekete (Schwarz) Klári, a nyolcvanas évek csinos, de köztudottan zsidó származású fotómodelljének édeslánya. Pedig, egyre gyakrabban és egyre cifrább „a zsidó…”  kezdetű mondatok hallatszódnak a markecolók csillogó szemű áldozatai között. Legtöbbször mindenféle tény, többlettartalom, műveltség vagy tájékozottság nélkül.

Most, az első sikeres markecolások után a zsákmány egy brüsszeli EP és egy budapesti magyar képviselőség. Talán az ügyes szerzést is megünneplendő, a páros eltöltött néhány kellemes napot Párizsban egy teljesen jelentéktelen esemény ürügyén. Bár (gaudi) Nagy Tamás hosszú cikket írt magáról, hogy milyen nagyszerűen próbálta kikényszeríteni a dél-vidéki magyarok jogait ezen a nagy párizsi közgyűlésen, valójában egy megszűnő, de korábban sem túl jelentős szervezet rendezvényét használta ürügyül, hogy ne kelljen otthon maradni szerető családja körében. A Nyugat-európai Unió 1954. október 23-án, az Európai Védelmi Közösség koncepciójának kudarcát követően létrejött szövetség, melynek alapító tagjai a Benelux államok, Franciaország, Nagy-Britannia, a Német Szövetségi Köztársaság és Olaszország voltak. Később Portugália, Spanyolország és Görögország is csatlakozott a közösséghez. A szervezet eredetileg a tagállamok gazdasági, politikai és kulturális együttműködését, valamint a közös védelmet igyekezett elősegíteni, majd a közép- és kelet-európai rendszerváltást követően a válságkezelés felé fordult. Mivel a szervezet a NATO és az Európai Unió árnyékában nehezen találta helyét, az 1999. júniusi kölni csúcson döntés született a Nyugat-Európai Unió EU-ba való fokozatos beolvasztásáról. Egy 2000. novemberi döntésnek megfelelően 2001. július 1-jével a szervezet érdemi működése megszűnt, de névlegesen nem számolták fel. Ez végül 2010. március 31-én történt meg. A szervezet 2011 közepéig adja át maradék hatásköreit az Európai Uniónak. Nos, itt a Nyugat-európai Unió talán utolsó közgyűlésén beszélt, állítólag hosszan Gaudi Nagy. (ezen a héten - minden nap - Strassbourgban kell minket megvédeni, aztán meg vacsorázni Krisztinával)

A markecoló páros selyemfiúja a párizsi légyottból kapitális sztorit hozott össze az intenetre, hogy ő egyedül, a Fidesz támogatása nélkül – mert azok oda se mentek az első napon a rendezvényre – védte itten megint a magyarságot. Persze minek mentek volna, egy lényegében megszűnt szervezetbe felszólalni, de bizony, a mi Kakuk Marcink, sőt inkább Sománk még mindig talál maguknak palimadarat, még mindig el lehet hitetni jobbsorsú hidegburkolókkal, hogy majd ők a magyar jövő letéteményesei. Az első osztályon, fejenként 300 ezerért.

„Spirituszból csinálják a pálinkát,

azért nem lát rajtam senki jó ruhát.

Ha csinálnák édes tejből, ecetből,

huncut zsidó nem élne a pénzemből”

népdal

czyba