MIÉP Borsod-Abaúj-Zemplén MEGYE

Miklós Gimes, az 1956 után meggyilkolt Gimes Miklós fia, hat évesen hagyta el, anyjával együtt Magyarországot. Ma Zürichben él, ahol az ország egyik legfontosabb napilapjánál, a Tages-Anzeigernél dolgozik. Eredetileg nekik írta volna magyarországi tudósítását - de az végül, jóval a választások után, csak most jelenhetett meg a svájci város egy másik újságjában, a Das Magazinban.

A hetilap elsősorban a fiatal, bohém burzsoá értelmiségnek szól. Nagypolitika csak ritkán keveredik az életmód témák közé.

Gimes Miklóst még az áprilisi választások előtt küldték Pestre, nézne körül a magyar valóságban. Elvégre - amint írja cikkében - számára is egyre érthetetlenebbek lettek az óhazájából érkező hírek. A nyugatiak sem hallottak, láttak mást, mint égő tévészékházat, utcai harcokat, feketeruhás felvonulásokat, cigánygyilkosságot, utcai zsidózást. Gimes Miklós magyarországi barátai is egyre inkább félnek a jövőtől.

Leírja Péter nagybácsiját a 13. kerületből, aki a választások előtt egyértelműen kijelentette neki: „Ha győz az Orbán, én elmegyek." Átélt már ő elég diktatúrát, idős korában nincs kedve még egyhez. „De hát az olaszok is valahogy kibírják Berlusconival", veti fel nagybátyjának Gimes. „Orbán nem Berlusconi. Sokkal inkább hasonlít Putyinhoz. Mindent kontrollálni fog: az igazságszolgáltatást, a rendőrséget, az iskolákat, a színházakat, az egyetemeket. Aki nem nemzeti, aki nem keresztény, aki nem reakciós, annak nehéz dolga lesz."

Orbán Viktort már nem Berlusconihoz, hanem Putyinhoz hasonlítják

Pedig ez a „Péter bácsi" is még hallotta beszélni Orbánt 1989-ben. Gimes Miklós röviden bemutatja Orbán pályafutását a svájciaknak: az egyszerű vidéki fiú, aki mára az ország egyeduralkodójává küzdötte fel magát - közben baloldalról átment jobboldalra, és sikeresen egyesítette a jobboldali tábort.

Gimes a választások idején gyerekkori barátnéjánál, Júliánál - Vásárhelyi Júliáról, Vásárhelyi Miklós lányáról van szó - száll meg. A HVG újságírónője saját bevallása szerint is ki nem állja Orbánt. Testvére, Vásárhelyi Mária szerint az országot „két gengszterbanda, a Fidesz és az MSZP irányítja". Az ismert szociológus szerint Orbán ma ugyanabban a helyzetben van, mint egykoron Gyurcsány: be kell vallania a valóságot, és folytatnia kell a szigorú gazdasági programot. Szerinte azonban a Fidesz inkább a leszámolásokkal lesz el egy ideig.

„A Fidesz néhány szocit bebörtönöz, ám minden marad a régiben", azaz a korrupciós üzelmeket senki sem fogja megzavarni. Vásárhelyi Mária a mérhetetlen korrupcióra az autópálya-építéseket hozza példának. Szerinte a legfőbb gond az erős középosztály hiánya - az elmúlt húsz év csak azt mutatta meg, hogy Magyarországon igazából nincs civilszféra.

Gimes Miklós azonban nem csak barátainak közegében időzik, nem csak rájuk, nem csak erre a sajátos kelet-európai értelmiségi közegre - „a Vaclav Havelek, Adam Michnikek és Konrád Györgyök" világára - kíváncsi. Felkereste Novák Elődöt, Balog Zoltánt, Gyurcsány Ferencet, sőt: a Magyar Nemzet-es Balavány Györgyöt kérte meg, hogy kísérje el őt Borsodba, ahol Molnár Oszkárral is találkozott. Ha nem zárkózik el, Orbánnal is szívesen beszélt volna.

Novák Előddel a Magyarok Házában beszélgetett Gimes. A svájci olvasóknak Novákot voltaképp egy ártatlan, kisfiús, jellegtelen politikusként írja le - aki azonban azonnal a holocaustot hozza fel. „Már a katolikus gimnáziumban politizáltam", mondja Novák, aki az 1848-as forradalmárokat vagy az 1956-os pesti srácokat tartja a példaképeinek.

Gimes azonban leírja egy névtelenségben megőrzött barátjának jóslatát, miszerint a Fidesz mint a szalámit fogja felszeletelni a Jobbikot. A Fidesz mellett állítólag államtitkárként dolgozó barát, egy budai kertben, eperevés közben „súgja meg" Gimesnek, hogy a Fidesz majd úgyis talál valamit a Jobbik ellen, csak meg kell nyitni a nemzetbiztonsági aktákat. „Talán valamelyik a kommunistáknak dolgozott, talán valamelyik az araboknak".

Gyurcsány sértett remeteként jelenik meg

Balog Zoltán (a lap végig Baloghnak írja a politikust) a Fehér Házban fogadja a svájci-magyar újságírót: „Balog örömtelien tárja ki a karjait, mint egy futballista, amikor estefelé fogad", írja Gimes. Balog először ifjúkoráról mesél - ami Gimest egy kelet-európai Don Camillo és Peppone történetre emlékezteti -, majd ugyanilyen könnyedséggel szól a három-csapás-törvényről. Gimes nem érti, hogy a református lelkész miként tudja a hitével összeegyeztetni mindezt. „A megbocsátás egy dolog, a büntetés más téma. De előbb dutyiba zárunk néhány szocit. Nem is tudja elképzelni, mit műveltek ezek itt az elmúlt nyolc évben", vázolja a romaügyi államtitkár a jövőt Gimesnek. Majd hozzáteszi: „Gyurcsány, na, ő volt a legnagyobb gazember".

Gimest azonban érdekli ez a „gazember" is: Gyurcsányt a balatoni nyaralójában keresi fel. A szocialista politikus szerint ez a ház az első luxus, amit megenged magának. Mint valami sértett remetét, kissé úgy ábrázolja Gimes a visszavonult Gyurcsányt, aki ottjártakor éppen a választási vereség elemzésén dolgozott. „Nyolc-tízévnyi ellenzékiségre kell berendezkednünk. Vidám nem lesz. De igenis van itt egy balliberális, polgári világ is, egy-másfél millió szavazóval. Amíg ez megvan, nincs nagy baj", ad helyzetjelentést Gyurcsány. Gimes leírja Gyurcsány meggazdagodásának útját, az anyós szerepét - mégis hozzáteszi, hogy jobban kéne ismernie ezt az embert ahhoz, hogy eldönthesse: szentről vagy gengszterről van-e szó.

Gimes felemlegeti, hogy a pesti utcákon - utalva az 1944-es zsidógyilkosságokra - egy ideig a „Gyurcsányt a Dunába" jelszó dívott. Gyurcsány megvallja neki, hogy Nagy Imre tette őt liberálissá - belátta, hogy a kommunizmust és a fasizmust egyaránt el kell utasítani.

A legtöbb nyugati újságcikk legtöbbször ilyenkor befejeződik - vagy tán eddig sem jut el. Gimest azonban érdekli a másik Magyarország is. Kelet-Magyarország nyomora és a jobboldaliak várakozásai. Így fotóriporterével Dunaújvárosra, Miskolcra, Edelénybe és Csenyétére látogat el - kísérőként pedig a Magyar Nemzet, „a Fidesz-pártiak lapjának", újságíróját, Balavány Györgyöt kéri fel. Röviden bemutatja Balaványt: punkzenész múlt, drogok, partyk, megtérés, forgatókönyvírás, négy gyermek, újságírás. „Gonosz cikkeket írogat a szocialisták ellen, miközben olyan jóravalónak és szelídnek tűnik, mint egy vidéki lelkipásztor", jellemzi a jobboldali publicistát Gimes.

Gimes Miklós és Balavány György

A közös útjukról már Balavány is beszámolt a Magyar Nemzet szombati Magazinjában - és Gimes voltaképp ugyanazokat a történeket meséli újra. Először Dunaújvárosra mennek, ami eléggé rendben van. Aztán Miskolc, ahová este érkeznek - a város kihalt, már kezdi érteni, hol kezdődik Kelet-Európa.

Felkeresik Molnár Oszkárt is, Gimes leírja a független képviselő történetét, a cigányasszonyok elleni vádakról, a kizárásról és a választási sikerről. Csenyétén egy cigánycsaládot keresnek fel. A faluban megálló busz sofőrje előzetesen azt tanácsolja nekik, hogy ne időzzenek sokáig a csak romák lakta faluban. „Csak jönnének, és ölnének meg minket, amíg alszunk", nyilatkozza a zürichi lapnak egy helyi cigányasszony a gyilkosságok kapcsán. De Molnár Oszkárnak sem kíván jobb sorsot: „Az ördög vigye el. Fel kéne akasztani az ilyet. Élete végéig börtönbe kéne zárni."

Gimes nem ítélkezik, nem mond véleményt - egyszerűen bemutatja svájci olvasóknak a magyar valóságot, ahogy azt ő látja. A magyar politika legérdekesebb momentumának azt tartja, hogy mindenki - „a balliberális Gyurcsány, szélsőjobboldali Novák, a megtért Balavány, na és persze Orbán" - ugyanarra hivatkozik, amikor a másik ellen beszél: 1956-ra. Mindenki önmagát tartja a forradalom örökösének.

A nyugati lapok örök visszatérő kérdése, hogy mi is van Magyarországgal, miért ennyire érthetetlenek számukra az itt történő folyamatok, ezúttal sem lett megválaszolva. A lap internetes oldalán egy kommentelő sajátságos magyarázatot talált mégis a magyarok különös jelenére: szerinte kár is a magyarokon számon kérni a nyugati demokráciát, amikor egy ázsiai, a mongolokkal, a kínaiakkal és a vietnámiakkal rokon népről van szó. Demokráciánk is az övékéhez lesz hát hasonlatos, véli a zürichi olvasó.