MIÉP Borsod-Abaúj-Zemplén MEGYE

Ha arra gondolunk, hogy a nemzetek biztonsága napjainkban, a globális piaci és pénzuralom idején első fokon a nemzeti vagyon védelmének és a nemzetgazdaság biztonságos működtetésének kérdése, akkor Magyarországról elmondhatjuk, hogy már régen nem vagyunk biztonságban, annyira sem, amennyire sok más országhoz hasonlóan lehetnénk. Amióta az Antall-kormány idején elkezdődött és nagy ütemben folyt az élelmiszeripar privatizációja és idegen kezekbe juttatása, a mezőgazdaság szétzilálása, majd a nagy nemzetek fölötti kereskedelmi láncok szinte korlátlan uralma többek közt a magyar élelmiszer-kereskedelem és egyáltalán a belkereskedelem terén, azóta már eleve nem beszélhetünk sem a mezőgazdasági termelők, sem az élelmiszer-ellátás és a fogyasztók biztonságáról. Amióta Magyarországon gyakorlatilag nincs magyar kézben bank, és a bankok kivételezett helyzetben vannak az egész gazdaságon belül, az államot pedig végletesen eladósították, azóta az ország teljes pénzügyi rendszere és egész gazdasága tökéletesen kiszolgáltatott, természetesen a társadalom egészével együtt. Mindezt tudjuk, mondjuk, írjuk naponta, de mind ez ideig semmi sem változott, ebből következően a nemzet biztonságérzete sem, legfeljebb elintézzük azzal a megállapítással, hogy ha nem is mind ilyen mértékben, de a világ más országai is hasonló helyzetben vannak a globális piaci törvények, a tőke szabad áramlása, a bankok, a nemzetek feletti tőkéstársaságok rémuralma következtében. Ilyen a világ, szoktuk mondani.

Nálunk azonban a világ még ilyenebb. Az elmúlt nyolc évben, a gyurcsányi végtelenített tolvajlás korszakában, a szervezett fosztogatás idején, nemcsak a korrupció terjedt, mint a pestis, hanem a közrablók arcátlansága is, magában az államszervezetben, a kormányzó pártkoalícióban és az egyébként nemzeti érdekeltségű, stratégiai értékű legnagyobb vállalatoknál, intézményeknél. Nálunk ugyanis különös módon a „magyar” és a „nemzeti” jelző egy vállalat nevében arra lett garancia, hogy magyart és nemzetet fosztogatnak, de legalábbis nincs közük ahhoz, ami magyar és nemzeti. A Magyar Nemzeti Bank elnöke eleve a nemzet fölött állónak tekinti magát, olyannyira, hogy szerinte még a havi fizetéséről, személyéről, a bank ellenőrzéséről sem dönthet sem a kormány, sem a magyar Országgyűlés. A Magyar Légiközlekedési Vállalat, a Magyar Államvasutak, a Magyar Honvédség minisztériuma, a Nemzetvédelmi Egyetem körüli botrányok már közismeretek. Igaz, a BKV nevében nem szerepel, csak a főváros neve, de a főváros mégiscsak az ország „idegközpontja”, és éppen itt sűrűsödik a legnagyobb botrány, mert az ország idegközpontjában a főváros felső vezetői minden idegszálukkal arra összpontosítottak, hogy minél több pénzt kihordjanak maguknak és pártjaiknak, barátaiknak, elvtársaiknak, a bizonyítékoknak, leleplező adatoknak pedig biztonságos helyet építsenek immár egyik főbajtársuk szigligeti birodalmában.

Ám a legutóbbi hír még nem keltett súlyához méltó vihart, bár a nemzet biztonságára nézve alighanem a legjellemzőbb és az egyik legsúlyosabb eset. A Magyar Nemzeti Vagyonkezelő ugyanis a hír szerint kiszervezte egy magáncégbe a magyar nemzeti vagyon nyilvántartását, katonai titkokkal együtt. A kiszervezések módszeréhez már hozzászoktattak bennünket az elmúlt években, hiszen laktanyákat sem katonákkal, hanem magáncégekkel őriztettek, és ezt a módszert át akarta venni a rendőrség is. Az InCal nevű, izraeli érdekeltségű biztonsági magáncéggel igazoltattak békés civileket Gyurcsányék, és alighanem közreműködött a cég a tömegoszlatásokban, az állampolgá-rok verésében is. Most azonban olyan adatokat juttattak egy egyelőre meg nem nevezett magáncéghez, amelyek bármikor idegenek kezére játszhatják az országról, a nemzet vagyonáról szóló legfontosabb információkat, hadd legyen még könnyebb a behatolás, mint amilyen már volt eddig is. Emlékszünk izraeli katonai gépek berepülésére az országba, emlékszünk ugyancsak izraeli kommandósok éjszakai gyakorlatozására Ferihegyen, terrorelhárítási gyakorlat címen. És mi mindenre emlékezhetünk még, ami mind az ország, a nemzet roncsolásához, kifosztásához és különböző jellegű, mértékű kiszolgáltatásához tartozik, egészen a hazaárulásig? Hol marad hát a nemzet biztonsága? Hol van a nemzet életének az a szelete, amelyről elmondhatnánk, hogy a nemzetközi feltételek és erőviszonyok között aránylag biztonságban van? Hol vannak azok a hazai biztonsági szolgálatok, amelyeknek feladata és kötelessége őrködni a nemzet biztonságán, és hol voltak eddig politikai irányítóik, akik mindezért felelősséggel tartoznak a nemzetnek? Sajnos itt voltak, és ők vezényelték a nemzetárulást. De hol vagyunk ebben az egész idegborzoló történetben mi magunk, a csaknem tízmillió magyar állampolgár? Most elkezdődött az új kormány programjával valami. Sötét ügyeket tárnak fel, vezetőket távolítanak el, letartóztatások is vannak. Mindez biztató, de ezt végig kell vinni akkor is, ha a balliberális ellenzék, az elmúlt nyolc év vagy húsz év vagy akárhány év bűnösei világgá visítják, hogy vigyázzon a világ, mert itt van már a diktatúra.