MIÉP Borsod-Abaúj-Zemplén MEGYE

– Magyarország több megyéje víz alatt áll a mostani esőzések következtében, ugyanakkor a szakemberek a Duna-Tisza közének felgyorsuló „szárazódásáról” beszélnek. Nincs itt ellentmondás?

– Óriási ellentmondás húzódik meg e két esemény mögött. Ha globálisan közelítünk a kérdéshez, közismert, hogy a Föld felületének 71%-át víz borítja, de ennek csupán 2,5-3%-a édesvíz, a többi sós tenger és óceán. Általánosságban elmondhatjuk, hogy a talajvíz és a felszín alatti vízkészletek gyorsabban ürülnek, mint ahogy pótlódnak. Előrejelzések szerint amennyiben a vízfogyasztás a kétszeresére nő a Földön, 2025-re a világ lakossága kétharmadának nem lesz elegendő ivóvize, sőt Szaúd-Arábiában 50 év múlva nem lesz víz. Ma már elfogadott tézis, hogy a XXI. század háborúi nem a kőolaj-lelőhelyek, hanem az ivóvízbázisok miatt fognak kitörni, mert a víz a XXI. század üzlete, hisz a vizet semmivel nem lehet pótolni, nem úgy, mint az olajat, amit más energiaforrás helyettesíthet. Ezért paradigmaváltásra van szükség: a Kárpát-medencéből hazánkra lezúduló vizet meg kell őriznünk, tartalékolnunk kell, nem pedig elősegíteni a minél gyorsabb átfolyását, kifolyását az országból. Sajnos a víz hiánya már súlyos problémát jelent Magyarországon is a Duna-Tisza közén, amit az ENSZ már korábban félsivatagi övezetté nyilvánított. Ezzel szemben Magyarország édesvíz nagyhatalom. Nem véletlen, hogy külső erők, multinacionális cégek pásztázó tekintetüket a magyarországi vízbázisokra vetik. Ezért kellett a Gyurcsány-kormány ideje alatt Fónagy János volt miniszternek (Fidesz) és Ékes József képviselőnek (Nemzeti Fórum) törvényjavaslatot benyújtani a nemzeti vízvagyon privatizációja ellen, amikor Veres János akkori pénzügyminiszter elismerte az Országházban, hogy a kormány tőzsdére kívánja vinni a vízmű vállalatokat!

 – Szakmai körökben ismert a Homokhátság vízháztartásának gondja. Röviden hogyan foglalható össze a Duna-Tisza közén élők nehézségei?

– Nehéz sorsú, mezőgazdasággal foglalkozó emberek élnek e tájon, ahol nagyon jelentős a tanyasi életforma. A XX. század politikai sorscsapásain túl a természet sem bánik velük kegyesen, az éghajlatváltozás okozta „víztelenség” megkeseríti mindennapjaikat. Pedig a Homokhátság lehetne a bibliai Paradicsom! A paraszti gazdálkodás hagyományai, tapasztalatai és az egyedi természetföldrajzi adottságok együttesen csodát jelenthetnének. Hogy mire gondolok? A Nap sugárzó energiájának éves nagysága e tájon a legnagyobb. Az évi napsütéses órák száma itt 2.100 óra felett van, ami országos rekord, és a borultsági (felhőzet) mutatója is kedvező. Azaz minden adott a világraszóló agrárgazdálkodáshoz, egyedül a víz lesz kevesebb évről évre. Igaz, az esztergomi Duna Múzeum gyűjteményében megtalálható Pokorny Tódor (1854-1925) mérnök, térképész által 1896-ban készített éves csapadékeloszlási térkép, már akkor fehér foltként ábrázolja a Duna-Tisza közének közepét. Az elmúlt évtizedekben az okozta a terület „szárazódását”, hogy az éghajlatváltozás hatására csökken a csapadék mennyisége. Nagyon megnőtt a rétegvíz kitermelés 1950 óta, ez mintegy nyolcszorosára nőtt, oka a vezetékes ivóvíz-hálózat kiépítés, mert egyre többen költöznek be az alföldi városokba. A nem megfelelő öntözés miatt a mintegy 10 ezer km2 nagyságú területet elsivatagosodás fenyeget, mert a talajvízszint süllyedése drámai csökkenést mutat évtizedek óta, ami azt jelenti, hogy a növényzet gyökérzete nem jut vízutánpótláshoz. A szárazság miatt már megjelentek a Kárpát-medencében nem őshonos növények, ami ökológiai katasztrófát vetít előre. Fontos dokumentum a Magyar Tudományos Akadémia Környezettudományi Elnöki Bizottsága 2009 elején állásfoglalása az éghajlatváltozásról, eszerint: „Természeti környezetünk egyik összetevője, az éghajlat az emberi tevékenység következtében nagy valószínűséggel az emberiség történetében példa nélkül álló változásnak néz elébe”.

– Mióta foglalkozik a politika a csatorna kérdésével?

– Mátyás király gondolt először arra, hogy a Dunát csatornával köti össze a Tiszával. A XVIII. században már több törvény foglalkozott csatornák építésével, folyamszabályozással, hajózhatóssággal, több csatornaterv is született. Végül 1836-ban Beszédes József és Vedres István elkészítette azt a Duna-Tisza csatorna tervet, amelyet Széchenyi István felkarolt, és kezdeményezésére megszületett az 1840. évi XXXVIII. törvénycikk a Dunát a Tiszával összekötő csatornáról: „…a Dunát a Tiszával Pestről és Bölcskéről  (Pakstól északra), vagy ezen pontok vidékeiről Szegeddel, Csongráddal és Szolnokkal vagy vidékeikkel csatorna által összekötni…” A következő próbálkozás az 1867. évi 13. törvénycikk volt a Duna-Tisza csatorna megépítésére Mikó Imre közmunka- és közlekedésügyi miniszter előterjesztésében. Majd következett az 1900. évi XXX. törvény a közérdekű öntöző csatornák létesítéséről, az előterjesztést Darányi Ignác földmívelésügyi miniszter jegyezte. A törvény célja az állami kölcsönök igénybevétele öntözések ügyében, a vízhiányos alföldi vidékek gazdasági fejlesztése volt, de – milyen ismerősen hangzik – a várt fellendülés nem következett be a kölcsönfolyósítás nehézkessége miatt. Ezekben az években már komoly előkészítő munkálatok folytak, a lehetséges nyomvonalak mentén talajfúrásokat végeztek. A csatorna tervezete tárgyalására szakbizottságot állítottak föl Kossuth Ferenc kereskedelemügyi miniszter elnöklete alatt. Majd 1919-ben Buza Barna földmívelésügyi miniszter (1918. okt. 31-től 1919. márc. 21-ig) rendelkezett a Duna-Tisza csatorna Építőbizottság felállításáról, amelynek vezetője Gerster Béla lett. Idehaza kicsit a feledés homályába veszett Gerster Béla (1850-1923) mérnök neve, aki egyrészt az 1893-ban elkészült Korinthoszi-csatorna építési munkáit irányította főmérnökként, nagy nemzetközi elismerést kiváltva, másrészt korábban egy nemzetközi műszaki expedíció magyar tagjaként ő határozta meg a Panama-csatorna végleges nyomvonalát. Az Építőbizottság az elképzelés szerint a következőképpen alakult volna: a kormány képviseletében a földmívelésügyi miniszter 4, a kereskedelemügyi miniszter 2, a pénzügyminiszter, a belügyminiszter, a hadügyminiszter és az államvasutak igazgatósága 1-1 tagot, valamint a „vasúti és hajózási főfelügyelőség” 2 tagot küld ki. Érdekességképpen megemlíthető, hogy az Építőbizottságba Budapest és Pest Vármegye 3-3 tagot, Csongrád 2 tagot, Kiskunfélegyháza 1 képviselőt küldhetett volna. Végül színre lépett Kun Béla és bekövetkezett Trianon…

– Elmondása szerint a politikai vezetők és a mérnöktársadalom állandóan napirenden tartotta a Duna-Tisza csatorna gondolatát, készültek a különböző tervdokumentációk. A baloldali-liberális értelmiség által egyoldalúan beállított Horthy-korszakban, a megcsonkított országban történt-e előrelépés?

– Igen, erőteljes lépésekre került sor. 1929-ben elindult a Duna-Tisza közén egy 5 éves program, amelynek keretében hazánk első talajvízszint megfigyelő kúthálózatát (149 db kút) építették ki. Ez idő tájt mondta Sajó Elemér, a Vízügyi Szolgálat nagy szaktudású vezetője: „Úgy érezzük, hogy vizeink hasznosításának a terve túlnő egy gazdasági probléma határain és már nemzetünk történelmének útjait érinti.” Ez ma még inkább igaz! Horthy Miklós kormányzó és a kormány 1933-ban végighajózták a Tiszát, s ekkor hangzott el e nevezetes mondás: „A liberális világ építette a fővárost, a világvárost, de az ország, a nép megerősödésével, itthontartásával nem foglalkozott”. Majd a csatorna megvalósítása érdekében felgyorsultak az események: megszületett az 1937. évi XX. tc. az öntözőgazdálkodás előmozdításáról. Mit is szolgálna egy csatorna, mit is mondott Darányi Kálmán miniszterelnök 1937-ben? „Az öntözéses gazdálkodás elterjedése a magyar mezőgazdaság jövőjét szolgálja. Alföldünk nehéz helyzetbe jutott mezőgazdasági termelését a fejlődés és boldogulás útjára kell vezetni. El kell távolítani azokat az akadályokat, amiket éghajlatunk és talajaink állítanak a mezőgazdaság fejlődésének útjába”. 1941-ben Bánffy Dániel földmívelésügyi miniszter országgyűlési felszólalásában bejelenti, hogy a költségvetésben 300.000 pengő van a Duna-Tisza-csatorna tervek elkészítésére, majd 1943-ban törvényjavaslat készült, amelynek 3. § (2) bekezdése a Duna-Tisza-csatorna építésének megkezdéséről szól. De, ahogy 1919-ben is közbelépett a világtörténelem, úgy most is…

– A II. világháború 65 évvel ezelőtt befejeződött, ez igen nagy időszak a korábbi évszázadok történéseihez képest a csatorna vonatkozásában. A közvélemény keveset tud az azóta történtekről.

– 1948 tavaszán Tildy Zoltán köztársasági elnök jelenlétében Budapest alatt, Taksonynál megkezdődött a csatorna építése. Több tízezer kubikos, éjjel s nappal talicskázva a földet, végül 20 km hosszú csatornát ásott ki. A korabeli tervek szerint 1950. aug. 1-re a Duna felől 34 km-es szakaszt kellett volna átadni és 1955. aug. 1-re a hátralévő 72 km-es szakasz átadása történt volna meg. Hogy mi akadályozta az építés menetét? A baloldali fordulat. A Szovjetunióból importált magyar kommunistáknak fontosabb volt, hogy a hagyományosan mezőgazdaságáról híres Magyarország a „vas és acél országává” váljon.

– 1990-ben újabb fordulat következett Magyarországon. Mi történt az elmúlt 20 évben?

– A lakiteleki sátorverő, Lezsák Sándor javaslatára 1995-ben a Duna-Tisza közi Homokhátság problémáinak kezelésére országgyűlési határozatot fogadott el, a határozat megvalósítása azonban egy lépést sem haladt előre. 2005-ben Lezsák Sándor javasolta a T. Házban a Duna-Tisza csatorna megépítési tervének beemelését a „Nemzeti Fejlesztési Terv II.-be, hiába. A Lakiteleki Népfőiskolán számos konferencia, szakmai kollégiumi összejövetel volt a témában, értékes felszólalások és azokból kiadványok születtek. Áprilisban rendezték itt meg a Tanyakollégium II. konferenciát és egy egyhetes tanyakutatást több száz egyetemista közreműködésével. A szakmai hátteret a gödöllői Szent István Egyetem, a MTA Regionális Kutatások Központja Alföldi Tudományos Intézete Csatári Bálint vezetésével és a VÁTI munkatársai adták. Számomra is tanúságos volt a tanyák felkeresése, az ott élőkkel folytatott tartalmas beszélgetések. Először mindig belenéztem a kútba, mire érkezett a gazda hangja: „már évek óta száraz”.

– Ön előadásaiban, publikációiban úgy fogalmaz, hogy nemzetpolitikai kérdés a Duna-Tisza-csatorna megépítése.

– Ha a legnagyobb magyar, Széchenyi, ha a haza bölcse, Deák, ha Kossuth kiállt a csatorna gondolata mellett, akkor a XXI. században ennek a generációnak meg kell építenie azt! Az Orbán-kormány Nemzeti Együttműködés Programja deklarálja, hogy olyan mezőgazdaság, környezet- és tájgazdálkodás megteremtése a cél, amely megőrzi talajainkat, ivóvízkészleteinket, az élővilágot, természeti értékeinket. Kitörési pontként jelenik meg a programban a vízalapú gazdaságfejlesztés. Ezért alapvető nemzetpolitikai feladat a Duna-Tisza-csatorna építésének megkezdése, ami már nem csupán ágazati kérdés, hanem egy összetett ökológiai, gazdasági, infrastrukturális, mezőgazdasági kérdés egyszerre. Bízom benne, hogy lesz víz a homokhátsági tanyák kútjaiban.

Dr. Horváth Béla építőmérnök, mérnök-közgazdász, volt országgyűlési képviselő. Budapest, 1954. szeptember 23. Sz.: Horváth Béla, Bogyay Sarolta. Nős, 1982, felesége Kiss Hilda közgazdász. Gy.: Marcell (1984), Botond (1986), Levente (1988) egyetemisták.

T.: József Attila Gimnázium, 1969-73, Szegeden sorkatona 1973-74, BME építőmérnök, 1974-79, MKKE mérnök-közgazdász (1980-82), PTE TTK földtudományok doktora – PhD, 2006. Az MTA köztestületi tagja. A Nemzeti Fórum Egyesület Kölcsey Körének vezetője.

É.: 1979-82 FÖMTERV tervező mérnöke, 1982-1990 Országos Piackutató Intézet Export Főosztály helyettes vezetője, 1988 az MDF alapító tagja, a Budapest XII-I. ker. MDF szervezet elnöke, 1989 angliai menedzserképzésen, 1990-94 az MDF országgyűlési képviselője, 1994-95 Közlekedéstudományi Rt. külső szakértője, 1995-98 FKGP elnökének kabinetfőnöke, 1998- 2002 az FKGP országgyűlési képviselője, frakcióvezető-helyettes, 2002-től az üzleti életben.

2000-ben A kommunizmus áldozatainak emléknapja kezdeményezője az Országgyűlésben. 2002-ben a Parma fidei – Hit pajzsa-díj társalapítója Gyurkovics Tiborral. A budapesti Felsővízivárosi Szent Anna plébánia képviselőtestületi tagja.

Fm.: Ph.D. értekezés: A közlekedési kapcsolatok fejlődése Budapesten és agglomerációjában a főváros egyesítésétől napjainkig (2006), Levettük a vörös csillagot… (2008).

B. L.

http://www.miep.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=3451:lesz-viz-a-kutakban-a-homokhatsagon-beszelgetes-dr-horvath-belaval-a-duna-tisza-csatorna-megepiteserl&catid=39:interju&Itemid=62