MIÉP Borsod-Abaúj-Zemplén MEGYE

Úgy volt néhány ezer évig, hogy nagyjából mégiscsak lehetett tudni, mi a jó, és mi a rossz, mi a helyes, és mi helytelen, mi a bűn, s mi az erény. Néhány ezer évig a népmesék s úgy általában a nép ihlette epikus és lírikus művek gondoskodtak e tudás fenntartásáról, no és persze az írástudók is. Néhány ezer évig biztosan tudhatta az emberiség kerek e világon, hogy a szegény embert, bajba jutott embert, tönkrement embert házából, hajlékából kitenni galádság, aljasság, szemétség. Még a Volt egyszer egy vadnyugat című zseniális makaróni westernben is úgy volt, hogy mikor agyonlőtték az „őrült írt”, és a felesége elárvereztette a birtokot, megjelentek a hiénák, hogy ne engedjenek tisztességes árverést, és fillérekért megszerezzék a földet. Igen ám, de a hiénákat akkor még agyonlőtték, s az egész mozi jóleső érzéssel ment haza. Aztán az emberiség rohamosan romlani kezdett mindenféle tekintetben, és a mai végromlás végén megjelentek a Tóta W. Árpád nevű pszeudo-emberek, akik ilyesmiket szoktak leírni: „Nem azért lakoltatnak ki családokat, mert kevés az emberek szívében a szeretet, halló! Hanem azért, mert a lakás nem az övék. Más pénzéből vették, vagy odaígérték további készpénzért jelzáloggal. Mivel a bedőlt ingatlanok többnyire a bank tulajdonába kerülnek, könnyű a vitában a kisember mellé állni, hiszen ő egy hús-vér honfitársunk, egyemaszívét, a bank viszont a globális kapitalizmus lelketlen gépezete, a válságot is ők okozták, és úgyis rengeteg a pénzük, szóval kussoljanak. (Ugyanez a szöveg a szélsőjobbon szó szerint lemegy, csak ott globális helyett askenázit meg hébert mondanak.)”

Lám, máris készen áll a felmentés mindenre, és az emberiség immáron nem tud különbséget tenni jó és rossz között. Különbségtétel helyett marad Tóta W. és a kilakoltatás. Most éppen Budafokon zavartak el birtokából egy ötgyermekes családot. A nagymama agyvérzést kapott közben, talán túléli. A család megy a híd alá. Az ocsmány és undorító és embertelen aktust pedig mintegy hatvan, állig felfegyverzett rohamrendőr „biztosította”.

És akkor a miheztartás végett: ez a család sem azért jutott idáig, mert felelőtlenül kölcsönökbe verték magukat, aztán meg elitták a pénzt. Hanem azért, mert az anyát terhesen kirúgták az állásából, s mert mindenféle válságra hivatkozva a bank mintegy megduplázta a törlesztőrészletet. Bizony! Ismerőseim között nem egy van, aki felvett három-négy éve 15-18-20 millió forintot, hogy házat, lakást vegyen, építsen magának és családjának (a bankok reklámjaikban könyörögtek még akkor, hogy vegyünk fel hitelt!), azóta fizetik becsülettel a részleteket, s ma felvett hitelük (a törzstőke!) két-három-négy millió forinttal több, bizonyos árfolyamingadozások miatt!

Aztán, ha majd nem lesz rájuk szükség a munkahelyükön, mert például még egy gyereket merészelnek vállalni, akkor mehetnek ők is a híd alá. Mert lesz majd egy árverés, amin megjelenik néhány szemét, mocskos hiéna, aki fillérekért megszerzi az ingatlant. Aztán jön a kommandó. És Tóta W., az ázalag, örvendezni fog. Mert már nem tudjuk, mi a jó, és mi a rossz.

Helyesen tették a jobbikos és fideszes képviselők, hogy elmentek arra az ocsmány kilakoltatásra, és megpróbálták megakadályozni a Tóta W.-félék örömét. S az lett volna az igazán jó, ha Novák Előd jobbikos képviselő is ezt választja, ahelyett, hogy a parlament kulturális bizottságában hülyeségeket beszél. Sajnos azonban Novák Előd az utóbbit választotta, és ezt mondta a nemzetiségi színházak többlettámogatása kapcsán: „A többséget támogassuk, ne a kisebbséget. Önmagában nem érték, ha valaki egy kisebbséghez tartozik, nem érzem indokoltságát annak, hogy ezen az alapon részesítsünk pozitív diszkriminációban színházakat Magyarországon. Ez rasszista javaslat, és fajelméletről van szó.”

Fenti, Tóta W.-szintű baromságban az a szép, hogyha mindezt a bukaresti parlamentben mondja el egy román képviselő a magyar színházak kapcsán, akkor nyilván Novák Előd tiltakozna a leghangosabban.
S tenné azt helyesen.

Bonyolult egy világ ez, szegény hülye Novák Előd, felebarátom az Úrban. Te sem tudsz benne eligazodni, te sem tudod már, mi a jó, és mi a rossz…