MIÉP Borsod-Abaúj-Zemplén MEGYE

Az árvíz, ahogy jött, levonul. A pusztítás, amit okozott, marad. Lehet, hogy hét évig nem látogat meg bennünket ez a katasztrófa, de lehet, hogy jövőre újra jön. Az újjáépítést, a segítségnyújtást akár így, akár úgy, el kell kezdeni. A tönkrement falvakat talpra kell segíteni, a mindenüket elvesztett családokat fedélhez kell juttatni. Az egész társadalom még nagyobb, szervezett összefogására van szükség.

 Az újjáépítésnek két szálon kell futnia. Az élet újjászervezése, a házak, otthonok felépítése és víz elleni védekezés. Az árterületet vagy vissza kell adni a természetnek, vagy olyan jellegű kőházakat kell építeni, amelyek lábon állnak és az ár nem bírja elsodorni egyiket sem. Ezt meg kell tervezni. Tudomásul kell venni, hogy az éghajlatváltozás új életformára kényszerít bennünket. Olyan hajlékokat kell építeni, amelyekben a család élhet a földszinten, ahol megszokta, de az ár hírére felvackolódik az emeletre, amely esetleg lábakon áll és az ablakból szemléli a zajlást. Elképzelhetetlen? Az, de meg kell teremteni.

A másik szint az árvízi védekezés. Ebben két teendő fontos: az erdőtelepítés, amely felfogja a lezúduló víz elejét, a másik az új elvezető gátrendszer, amely szétosztja és tározókba vezeti a hirtelen jött vizeket. Ezekkel a tározókba fogott vizekkel aztán öntözni is lehet, aszályos években. Mivel azok is lesznek, kérlelhetetlenül. Ez elképzelhetetlenül nagy munka, s ezt a szakemberek hasonlóképpen képzelik el.

Most a gazdasági bajokból való kilábolás útja-módja áll az ország előtt. Nagy feladat ez is. De az éghajlatváltozás ismeretlen és emberfeletti gondjainak elhárítása, lehetőség szerinti megoldása még nagyobb. Ez sorskérdés. Megmarad-e a magyar nép, ha árvíz és aszály váltogatja egymást, ha viharok tombolnak és, amikor annyira egymásba kell kapaszkodnunk, mint még soha.

Embert próbáló évtized következik.

Csurka István

http://www.miep.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=3392:arviz-utan-ujjaepites&catid=41:hirek&Itemid=63