MIÉP Borsod-Abaúj-Zemplén MEGYE

A jelentések lerántják a leplet azokról az amerikai és szövetséges csapatok által elkövetett hibákról, melyek százak életét követelték a csaknem kilenc éve tartó háborúban. Az összesen 144 eddig eltitkolt, afgán civileket is érintő incidensben mintegy 195-en vesztették életüket és 174-en sérültek meg. A The Guardian egy külön cikket szentel a brit csapatok civil áldozatokat követelő incidensekben való nagyarányú részvételének. Az összesítések alapján mintegy 21 esetről számolnak be, melyek 26 civil, köztük 16 gyermek halálát okozták.

A dokumentumok szerint  a szövetséges csapatok parancsnokai nem csak hogy tudtak a civil áldozatok magas számáról, de megpróbálták az adatokat eltüntetni is. A jelentések említést tesznek az amerikai haditengerészetnek többek között arról a 2007. márciusi Dzsalalabad közeli incidenséről, melyben 19-en vesztették életüket és közel 50-en sérültek meg. Habár közvetlenül az incidens után készült beszámolók egyetlen szót sem ejtettek a mészárlásról, az amerikai parancsnokok később megerősítették a civil áldozatok és sebesültek számát.

A jelentések részletesen kitérnek arra a 2007. augusztusi esetre is, mely során az amerikai különleges egységek hat darab, egyenként mintegy 900 kg-os (2000 fontos) bombát dobtak le a Helmad tartományban lévő fogolytáborra. Ebben az akcióban, mint később kiszivárgott, körülbelül 300 civil halt meg annak ellenére, hogy – a hadműveletről szóló belső amerikai beszámolók alapján – a támadás előtt mindent megtettek, hogy megbizonyosodjanak arról, hogy „ártatlan afgánok nem tartózkodnak a közelben”.

Hasonló figyelmetlenség okozta 60 afgán civil halálát 2009. szeptember 3-án, az ún. „Véres Tévedés”-ként  elhíresült incidensben is, amikor két, az észak-afganisztáni Kunduz folyó sáros mocsarában ragadt teherautóra dobtak bombát egy német légitámadás során. A támadás okául az a gyanú szolgált, miszerint a teherautókat tálibok lopták el, ami igaz is volt, ugyanakkor – bár állítólag ebben az esetben is megbizonyosodtak arról előzőleg, hogy civilek nincsenek a teherautók közelében – azzal nem számoltak, hogy a menekülő tálibok helybéliek segítségét veszik igénybe a benzin szállításához.

A legnagyobb visszhangot talán mégis Shum Khan esete okozta, azé a süketnéma afgán férfié, akire a CIA titkos paramilitáris egységei lőttek rá 2007 márciusában, miután – nyilván zavarodottságában és mivel nem hallotta a felszólítást – menekülni kezdett az amerikai csapatok elől. Bár a férfi megsebesült, túlélte az incidenst. Az amerikaiak pedig eltussolták az esetet, kártérítést fizetve a férfi falujának. Ez később is bevált eszköz maradt a civil áldozatok családjának „kompenzálására”, a jelentések szerint akár 100 000 afgáni (mintegy félmillió forint) is kifizetésre kerülhetett egy-egy családnak szerettük elvesztése esetén.

Bár egyes civil áldozatokat követelő esetek azonnal napvilágra kerültek, az amerikai és szövetséges parancsnokok többször is tagadták a tömeges halálesettel járó incidenseket, afgán propagandaként feltüntetve azokat. „Az olyan incidensek, melyek negatív média visszhangot okozhatnak” („Any incidents that may cause negative media”) címszó alá kerültek az olyan érzékeny esetek, mint például az a 2007-es már-már háborús bűnnek minősülő lengyel „hiba”, melynek során Nangar Khel-ben egy bombarobbanást követően egy esküvői ünnepségre mért rajtaütésszerű támadásban hatan haltak meg, köztük egy újszülött csecsemő. A lengyel csapatot végül hazaszállították, többeket bíróság elé idéztek, de ügyükben eddig még nem született ítélet.

Ugyanakkor arról sem szabad megfeledkezni, hogy számos esetben a tálibok civileket használnak emberi pajzsként, valamint az ENSZ jelentése szerint „csak” 2008-ban mintegy 828 civil halálát okozta az afgán kormány. Habár hivatalos összesített adatok nincsenek az afganisztáni háború összes civil áldozatának számáról, a háború „legsötétebb évében”, 2009-ben, az United Nations Assistance Mission in Afghanistan jelentése szerint közel 6000 ember halt meg, míg a kilencéves háború összes civil áldozatát 13 000 és 32 000 közé teszik.

sz.

http://www.miep.hu/fuggetlenseg/2010/augusztus/20/1.htm