MIÉP Borsod-Abaúj-Zemplén MEGYE

– Horváth Leventével beszélgetünk, akiben az az érdekes, hogy Sanghajban, a FUDAN egyetemen tanul, s megjelent már egy könyve is, tehát a Magyar Fórum olvasói előtt nem ismeretlen. Mit tudnak Magyarországról Kínában?

– Úgy érzem, nem eleget. Az első kérdésükre, hogy honnét jöttem, büszkén mondom, hogy magyar vagyok, jobb esetben  tudják, hogy hazám Európában van, és még talán annyit, hogy Budapest a fővárosa, de van, hogy Prágával keverik össze mert Prága és Budapest kiejtése kínaiul egy kicsit hasonló. Ekkor szoktam országismertetőbe kezdeni, a hunokkal indítok, hiszen a hunok a kínaiak történelmében is nagy szerepet játszottak, elvégre a hunok miatt is épült a kínai Nagy Fal. Az Osztrák–Magyar Monarchiát is megemlítem, mert tudom, hogy erről a kínaiak mind tanultak az iskolában, Sissi hercegnőt szeretik, a legtöbbjük látta is a róla  szóló filmet. Petőfi Sándor, „Szabadság, szerelem!” című versét a legtöbb tanult kínai kívülről tudja. A kínai rádióban gyakran lehet hallani Liszt Ferenc műveit. Gárdonyi Géza „Egri csillagok” és Petőfi „János vitéze” kínai nyelven is olvasható.

 2007 és 2008 között rendezték meg a kínai Magyar Évadot. Ekkor még tudták a magyar szervezők, hogy Petőfi-szobor-avatással, „Szabadság, szerelem”-szavalással, és Liszt művek koncertjeivel lehet a kínai népnek bemutatni és megszerettetni Magyarországot. Petőfi szobra, rajta a vers négy sora, Sanghaj egyik külvárosában, egy szép, rendezett parkban áll. E parkban élt hajdan Lu Xun (1881-1936) híres kínai író, költő, aki Petőfi-verseket fordított, s a költő lakóháza ma emlékmúzeum, ahol Petőfi-fordítások is megtalálhatók. A sanghaji magyar kolónia minden évben, március 15-én koszorúzást tart a Petőfi-szobornál. A város egyik gimnáziumában is található egy Petőfi mellszobor.  Puskás Ferencről, az Aranycsapat tagjáról hallottak a legtöbben. Sokszor a taxisofőr, amikor megtudja, hogy magyar vagyok, emlegeti Puskás Öcsit,  hogy az volt ám a foci! Hírek szerint, több magyar labdarúgóedző tevékenykedett Kínában az ’50-es években. Az igazat megvallva, kínai tanulótársaim, mind a gimnáziumban, mind az egyetemen, elméletben jól elsajátították a foci alapjait, de a pályán, a gyakorlatban nemigen megy nekik az összjáték.

A korábbi időszak magyar asztaliteniszezőinek is jó hírnevük van ott. Érdekes, hogy a vízisportokat, amikben mi, magyarok világhírűek vagyunk, nem űzik Kínában. A Forma 1, ahogy nálunk, úgy Sanghajban is nagy népszerűségnek örvend, 2004 óta rendeznek a városban futamot, kezdetben ősszel, tavaly óta áprilisban van a Sanghaji Futam.

– Egyetemi éveiből mit emelne ki érdekességképpen?

- Tavaly a sanghaji Fudan Egyetemen a külföldi diákok rendeztek egy mini világkiállítást. Nem sok pénzből lehetett gazdálkodni, az egyetem minden egyes ország tanulócsoportjának adott 10.000 forintnyi összeget, és egy 4-5 m2-es standot. Ketten voltunk ma-gyarok az egyetemen, így hát ketten állítottuk össze kis pavilonunkat. Az egész standot kiplakátoltuk kívülről-belülről magyar tájakat bemutató képekkel, térképeket raktunk ki, piros-fehér-zöld lufikkal dekoráltuk ki az egészet. A sanghaji magyar konzulátustól kaptunk rengeteg kis prospektust Magyarországról, amelyeket mind kipakoltuk, magyar zászló lobogott az asztalunk felett. A diákok megcsodálták pavilonunkat, mi meg lelkesen magyaráztunk Magyarország elhelyezkedéséről, történelméről, kultúrájáról, nevezetességeiről, és közben osztogattuk a kis ismertető füzetecskéket. De a legnagyobb sikert az általunk elkészített gulyásleves aratta, mindenki, aki odalépett hozzánk, több prospektussal és egy tál igazi magyar levessel távozott.

– Nem sok magyar fiatal mondhatja el, hogy a 2010. április 30-án, este megnyílt  Világkiállítást láthatta. 

– Valóban. A rekordok sokaságát magának tudható Világkiállítást volt szerencsém látni. Erre a Világkiállításra jelentkezett a legtöbb ország és nemzetközi szervezet, az önkéntes segítők száma elérte a 200.000 főt, ezen a kiállításon van a legtöbb saját építésű pavilon és most rendeztek a legnagyobb területen világkiállítást, 5,28 km2-en. A Sanghaji Világkiállítás emblémája a kínaiul „Haibao”-nak nevezett – magyarul tengeri kincs – kék vízcsepp megragadt bennem, ami mindenütt feltűnik Sanghajban. Ez egy mosolygó, barátságos kis figura, szemei hatalmasok, mert várja a jövőbeli várost (“Better city, better life”). A kék szín a fejlődést és a képzelőerőt jelenti. A teste gömbölyded, ami a harmonikus életet és az élvezetet jelképezi. A keze egy ökölből és hüvelykujjból áll, azaz üdvözli a Világot.

– A sanghaji magyar pavilonról mi a véleménye?

– Sanghajban 200 nemzet és nemzetközi szervezet vesz részt, minden ország próbálja bemutatni a világnak, de főként a kínaiaknak, a saját országuk nevezetességeit, látnivalóit, kulturáját, inyencségeit. Például a cseh pavilonban szinte minden volt, ami cseh, sőt még Lolka és Bolka, na meg a kis Vakond mesefilm vetítésén is nosztalgiázhattam. A cseh épület sarkában egy cseh éttermet is berendeztek.

Jártam a finn pavilonban, ahol ugyancsak minden finn érdekesség ki volt állítva, evőeszköztől kezdve a fejlődő technológiájukig. Nepál, India, Indonézia – már az épület külsejéről fel lehet ismerni, hogy melyik országot mutatja be. Indonézia belül már-már egy teljes múzeumra hasonlít, állat- és növényviláguk, történelmük, folyamatos bemutatók…

Sajnos, a nagyobb országok pavilonjaiba, mint például Amerika, Anglia, Németország, nem jutottam be, mert több órát kellett volna sorban állni, de talán jobb is, hogy nem jutottam be, akkor talán még inkább csak „hazaárulás”-nak érezném a magyar pavilont. Amikor megérkeztem a „C” kerületbe, azaz az európai országok területére, kerestem nemzeti lobogónkat, de nem találtam. Kínában kiemelt szerepe van a nemzeti lobogónak, hiszen az iskolákban minden hétfő reggel felhúzzák a zászlót a himnusz eléneklése közben.

Végül észrevettem egy kockaépületet – ami a budapesti Corvin áruház kicsinyített mására emlékeztetett – bal oldalán a piros „Hungary” felirattal. Közelebb érve láttam csak, hogy a jobb oldalon a homlokzaton van még három vékonyka piros-fehér-zöld csík. A látogatók sora nem volt nagy, de még csak nem is kellett megállni a bejáratnál, folyamatosan mentek befelé az érdeklődök. Belépve az épületbe, senki sem fogadta a látogatókat, pedig szívesen megnéztem volna egy népviseletbe öltözött magyar leányzót. Deszkák lógtak a plafonról, volt amelyik le-fel mozgott is, állítólag mindez zenére történt. Figyeltem, hogy Kodály vagy Liszt szerzeménye megy-e, de igazából még csak zenét sem hallottam, nem hogy valamelyik magyar mű szólna. A kínaiaknak tetszett a belső (ők ugyanis ám nagyon udvarias emberek), de valahogyan nem éreztem otthon magam a magyar pavilonban.

Mentem tovább a deszka „erdőben”, és egy hatalmas golyóhoz vezetett az út. Mivel előre olvastam az interneten, hogy a „gömböc” a magyar pavilon fő témája, gondoltam, ez lesz a gömböc. A sétaút másik oldalán egy pult volt, ami mögött két kínai hölgy állt, itt lehetett döntögetni két kis gömböcöt, miközben a kínai önkéntesek magyarázták, hogy mindig visszaáll az eredeti helyzetébe a kis gömböc.

Még mindig nem találtam hazámra az erdőben, kerestem egy Európa-térképet, rajta kiemelve Magyarországot, kerestem egy országismertetőt, de sehol semmi, így hát továbbhaladtam. Megvillant egy kis vitrin üvege, odaléptem, hogy megcsodáljam a kiállított magyar borokat, az Unicumot, a magyar barackpálinkát, a herendi porcelánokat, a magyaros hímzésű asztalterítőket, néhány füzér paprikát, azaz a hungarikumokat… de sajnos a vitrint üresen találtam! Pedig milyen jól mutatott volna benne a kínai nyelvre lefordított „János Vitéz” és az „Egri csillagok”, akár árusítani is lehetett volna ezeket. És ha még bor- és pálinkakóstoló is lett volna… ne feledjük, Magyarország “Harmónia, kreativitás, vendégszeretet” szlogennel jelenik meg itt, állítólag.

– A hazai sajtó részletesen és megbotránkozva számolt be korábban a magyar kiállítóteremről, ami a tudósítások szerint méregdrágába került.

– Egészen pontosan 3 milliárdba. Valóban, a “pavilon erdő” nem tükrözött nagy befektetést. A terem egyik sarkában folyamatosan ment egy videó, Magyarországot mutatta be.  Hídon bringázó fiatalokat, a budai Várat, a következő pillanatban valami villogott a budai Várban, mintha lassan felépülne valami, nem igen értettem. Aztán egy stadiont láthatunk, a kép bal sarkában az olimpiai karika villogott, mintha a következő olimpiát mi rendeznénk…

Miután az „erdőtúra fáradalmait kipihentem”, továbbléptem, de már csak a kijárat volt hátra. Ennyi volt. Ennyi!

Most már megértettem, hogy miért halad folyamatosan, várakozás nélkül a látogatók sora… az 1.000 m2-es kiállitást 5 perc alatt bejártam, úgy, hogy megálltam minden kiállított tárgynál! Ennyire tellett több milliárd forintból, ennyit áldoztak az otthoni szervezők hazánk bemutatására a világ leggyorsabban fejlődő, hatalmas országában. Így veszett el Magyarország a saghaji erdőben.”

– Sanghajban élt, tervezett, épített a XX. század első felében egy világhírű magyar építész, Hugyecz László.

– Magyar honfitársunkat a kínaiak nagy becsben tartják, mert az általa tervezett, vagy épített mintegy 60 épületéből számosat kiemelten védett épületté minősítettek. Ezek közül néhány mellett  rendszeresen elmegyek, s ilyenkor büszkén nézek fel a magas homlokzatokra, mint például Sanghaj első felhőkarcolójára, a Park Hotelre.

Két éve Sanghajban Hugyecz-év megrendezésére került sor, ám sajnos a magyar világkiállítási pavilonban egy szó sem esik Hugyecz Lászlóról, nem úgy, mint a szlovák pavilonban, ahol északi szomszédaink magukénak vallják őt a kínai látogatók előtt. Teszik ezt azért, mert Besztercebányán született honfitársunk 1893-ban, aki a Budapesti Műszaki Egyetemen végzett, majd a Magyar Királyi Építészkamara tagja lett. Az I. világháborúban kozák fogságba esett, később Szibériából Kínába szökött át. Családja 1920-ban Budapestre települt át Csehszlovákiából, ezért 1928-ban magyar honosítási kérelmet nyújt be. Sőt, 1942-től ő volt a sanghaji tiszteletbeli magyar konzul.

– Tudja hány magyar egyetemista tanul Sanghajban?

– Más nemzetekhez képest nagyon kevesen tanulunk itt, szinte egy kezemen meg tudom számolni. Apró öröm, hogy tavaly megszerveztem egy kínai egyetemi delegáció látogatását a Lakiteleki Népfőiskolára, ahol együttműködési megállapodás jött létre a sanghaji Fudan Egyetem és a Népfőiskola között. Így minden évben lehetőség van sanghaji egyetemi ösztöndíj pályázatra a Lakiteleki Népfőiskolán keresztül. Ősszel már ezzel a programmal érkezik is egy új magyar fiú az egyetemre.

K. Zs.

http://www.miep.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=3568:szerelmem-kina&catid=39:interju&Itemid=62