MIÉP Borsod-Abaúj-Zemplén MEGYE

Érdekes érvre bukkantam a Simor András nyolcmilliós fizetéséért aggódó minapi New York Times-cikkben. Azt mondja egy Lázár György nevű ember, a lap szerint „magyar–amerikai befektető, aki gyakran ír a magyar pénzügyekről”, hogy az Orbán-adminisztráció tagjai „vidéki fickók”, és ellenzik a „Mr. Simor megtestesítette budapesti elit pallérozott intellektuális érzékenységét”.

A jó fene tudja, Mr. Lázárt honnan szalasztották, de a Magyar Hírlap újságírójában – ha már ő is vidéki tahónak született – csak felötlik egy-két apróság. Ezek sorában az első, hogy Gyurcsány Ferenc és Bajnai Gordon nem földtúró paraszt-e, pusztán azért, mert vidéken látta meg a napvilágot? Érdekes továbbá, hogy Mr. Lázár amerikai–magyar befektető miért traktálja a honi főváros-vidéki ellentéttel a jámbor amerikai olvasót, ha már ők Magyarországot köztudottan Kamcsatka és a Jupiter bolygó közé szokták elhelyezni. Végezetül arra is kíváncsiak vagyunk, hogy ha már a Jobbiknak van egy Losonczy Pálja, és most a bankvilág jóvoltából Lázár György is felbukkant körünkben, a reinkarnálódott Kádár Jánossal vajon mikor készít mélyinterjút a keleti part pallérozott elitjének kedvenc lapja?

Én azt vélem kiolvasni Lázár György véleményéből, és így nyilván, bújtatott véleményként magából a New York Timesból, hogy ez a vidéki süketelés csak álca. Hogy itt jóval komolyabb vádról van szó. Mintha az Orbán-adminisztráció vidékisége már-már valami fajtajelleg volna, és most rögvest elnézést is kérek a nürnbergi per előtti ósdi szóhasználatért. Szóval, mit tagadjuk, vidékiek ezek a bunkó magyarok, ha pedig adminisztrációba tömörülnek, akkor vidéki fickók végeláthatatlan seregévé fejlődnek, és rossz belegondolni, hogy mire jutnak magukban, ha előkerül a paprikás szalonna és a törkölypálinka.

Én azt gondolom, két csoport van itten, hogy ez utolsó szavammal újra nyomatékosítsam, én magam hova is tartozom. Vagyunk mi, ugye, a vidéki fickók, akik a jelek szerint néhány évre adminisztrációt adunk ennek az országnak, örülünk, ölelünk, élünk, ahogy tudunk. Aztán ott vannak a pallérozottak. Lázár és Simor. Nem én mondom, ők mondják. Róluk legyen elég annyi, hogy intellektuálisan érzékenyek. És az ő érzékenységük – Németh László szavaival – mint végtelen, finom háló szövi át a világot, és ha az egyik végén megpattintod, a másikon is megérzik.

Hajrá Magyarország, hajrá vidékiek! És üzenem ezt a budapesti születésű vidékieknek, elvégre a lemagyarozás nekik is szólt.